2015. április 29., szerda

Proust nyomában

Az én madlenem
az orgona
illata
ezért vagyok
minden tavasszal
újra gyerek
s az egész vàros
olyan nekem
mint hàzunk
régi kertje
orgonabokraink
édes illatàval
megtelve
itt bolyongok
tavaszokon àt
hol minden
belesűrűsödik
ebbe a màgikus
illattengerbe

Az egész vàros
a régi kert
gyerekkorom tere
hol kerités nélkül
jàr àt az orgonaillat
multat és jelent
s még jövőt is beleng
hol még minden lehet
hiszen ugyanaz az illat
tölt be màr 7o éve
megàllt az idő
és én àllok benne
miközben kavarog
körülöttem
múlt jelen és jövő
az élet ez
egy
minden
egyszerre 
semmi
sem
vàltozik

Mert mit szàmit
hogy màs a szirom
s hogy az is màs
Ki beleszimatol
Az orgonaillat ugyanaz
S minden viràgzàs

Örök marad

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. én r ezt nem értem... ez akkor két pont azaz kettes? (elégséges?) :) jobb szeretném a szöveges értékelést! abbúl lehet tanulni.

      Törlés
    2. a nolblogra felraktam már az okosomról. Uj szgépem van, most próbálgatom.Meg voltam ijedve, hogy még visszalépni se tudok...

      Törlés
  2. Duplán plusz! Nagyon tetszik.

    (Vártam nagyon, mikor írsz. Hosszú volt a szünet. Legalább egy hét!)

    VálaszTörlés
  3. Igen, mert mit is törődik a természet a mi kis villanásnyi "öröklétünkkkel", mely csak számunkra olyan falrengetően fontos és egyedi?...

    Nekem is tetszik, természetesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm . (elég hosszú volt az út ennek elfogadásáig... és engem is meglepett (megleptem)...de attól tartok nem is mindig vagyok képes rá.

      Törlés