egy nevetés utóélete

a nevetése harsány volt
élettelin fesztelen
de nem oldta a
gátlásaim
szomorúvá tett

mostanában
ritkán látom
s nevetni sosem

kerüli a tekintetem
csak egy csoportfotón tűnt fel
milyen gondterhelten figyel engem
ki már rég másfelé, s közömbösen

nevetni nekem
sincs kedvem
ma sem

s min is nevethetne
két csalódott
öregember

de azért néha
a régi nevetése
még beleharsog
emlékeimbe

egy nevetés utóélete

a nevetése harsány volt
élettelin fesztelen
de nem oldta
a gátlásom
szomorúvá tett

mostanában ritkán látom
nevetni sosem

kerüli a tekintetem
csak egy csoportfotón tűnt fel
milyen gondterhelten néz engem
ki már rég másfelé, s közömbösen

nevetni nekem
sincs kedvem
ma sem

s min is nevethetne
két csalódott
öregember

de azért néha
a régi nevetése
még beleharsog
emlékeimbe



március 29.

önsorsrontó

Valamikor csapdába esett.
Küzdött ellene, harcolt.
Aztán megadta magát
Mint vélte:
a Sorsnak
Később már
szabadulhatott volna
könnyedén.
De már nem is kellett
neki a szabadság.
Rabsága lett
édes-keserű otthona.
Most már a maga rabja.

a teásnénikék

kavargatják teájukat

a múlt örvényébe merülve

lassan, ráérősen

pedig már semmire sincs

igazán elég idejük

semmit se befejezni

talán ezt a csésze teát

még kiinni – igen

én is, én is teásnéni lettem

csak le ne forrázzam magam

és el ne törjek 
több csészét

míg az utolsót 
ki nem ejtem

egyre ügyetlenebb

kezemből

szerencsés fordulat

Mint mikor kisüt a nap

s ugyanaz a táj

már nem ugyanaz

mint annakelőtte

Szikrázik s ragyog

Szavam is elakad

Csak élem tovább

tegnapi borus életem

Könnyebb szivvel

nyitottabb tudattal

s újuló reménnyel

(A következő borulásig)

zene és költészet (az operapubban)

ez egy sorozat... kortárs költők és zenészek estje.... ("zenés felolvasások...")

pubba nem(igen) szoktam járni, de irodalmi estekre igyekszem, különösen  amiben lányom (is) szerepel...

viszont meg kell mondjam, a környezetben sem csalódtam (sőt), csak egy picit hideg volt az amúgy szépen sőt művészien kialakitott, hangulatos pinceteremben, (mint utólag mondták, szabadkozva, elromlott a fűtőberendezés), egy hősugárzóhoz közel ültem épp ezért, meg hideg volt a cola, de az est meleg hangulata feledtette is a fizikai hideget....

Szőke Szabolcs volt a nagyszerű zenész (különleges hangszereivel), amiket már előre megtekinthettem... és emlékszem is, hogy évekkel ezelőtt (a Hólyagcirkuszával) szerepeltek Szegeden, a régi zsinagógban , egy "szinpadon" lányommal (akkor ő Eszter könyvéből olvasott fel...

most saját verseit (mindkét (felnőtt) kötetéből...

és közben-közben meg-megszólalt a zene....

nagyon meghitt volt az egész,  ihletett, szinte a közönség is, nem sokan, de pont annyian, amennyi kellett...  tetszett nekik is... érzékelhetően, láthatóan... -  nem csak egy elfogult anyának - sőt mintha némelyek közülük is elfogódottak lettek volna.... (Mert van , ami túlnő a rokoni kapcsolatokon is - illetve független tőle. És elfogult lehet az ember - jogosan is:)

                                                                                                                      

                                                                         március 9-én

..........................

(A "Zenés felolvasások az Opera Pubban" igazi hiánypótló. A 2015 februárjában induló rendezvénysorozat célja, hogy a hazai közönség végre egy közös előadás keretében 

találkozhasson a fiatal, kortárs költészet és a magyar jazz és könnyűzene 

legtehetségesebb képviselőivel. Vers és zene egy színpadon, kéz a kézben.

A játékszabály egyszerű: a szerzőket arra kérjük, hogy olvassanak föl legfrissebb szövegeikből, 
a muzsikusokat pedig, hogy zenei blokkokkal, aláfestéssel színesítsék az előadást."

Ajánlom!)

... ezt is, bár ez egy rádióműsot (klubrádió, belső közlés, ez volt az első ....) (most jött elő az indexben egy graffiti kapcsán , ami lett az egyik versből egy óbudai betonfalon)

https://soundcloud.com/belsokozles/bels-k-zl-s-turi-t-mea

restauráltatni dédapát!

Évek óta

mióta elköltöztünk

a régi családi házból

s költözött velünk

több mint századnyi

lim és lom

költözött

dédapa is

olajvásznon

szegény

megrongálódott

meg több költözés is

betett neki

ott állt már pár éve

a magas támlájú szék

hátának támasztva

a falhoz lapitott

szekrény előtt

ma megkésetten

sietős öltözködésem

közben

a sarkam felhasitotta

az olajfestménykeretből

kiálló szög

amivel a képet

felakasztani kéne

illett volna

már régóta

de az új s

kis lakhelyen

nem volt hova...

kicsomagoltam legalább

most

a rózsaszin papirból

szegény dédapám

szép, bajszos

komoly

s méltóságteljes

ősöm

bocsáss meg

az idő vasfoga

mint mondják

és a megfeledkező

gondatlanság

szép vonásaid

szétszaggatta

keresek egy restaurátort

mire a sarkamon

a képszög ejtette seb

mi figyelmeztetett

behegged

de sajnos

nem maradt

számodra hely

a panelfalon

pedig neked

ugye

sokszobás

magasfalu

palotád volt

s adtál

csak adtál

városnak

községnek

családnak

vakon

a kép is

szemednél

sérült

Löwinger

Salamon

elfeledve

méltatlanul

u.i. ezen a fotón, a hasadék mögött (megnéztem! ) C.G. Jung könyve kukucskál ki. Cime: az ember és szimbólumai... 

(Ezen (is) elgondolkodtam...)

időtálló levelek a szalonban

Tisztelt hazudozó a színdarab címe (az új, modernizáló Nádasdy fordítás mián)... jópár éve még Kedves hazug volt... nekem ez a cím kedvesebb... s talán - a kettő kontaminációjával- ez lenne a legtalálóbb: Kedves hazudozó... Ne legyünk olyan szigorúak  - egy szóban se - ehhez a két régi, nagy emberhez: a szarkasztikus íróhoz és az életében is játszó színésznőhöz... akiknek a levelezéséből született a színdarab, mintegy 40 évüket átívelve...az építő-romboló időből. És mennyi telt el azóta is! (a régebbi változatot...még Mensárossal és Tolnay Klárival láttam, vagy inkább csak hallottam(?), rádióban, nem "élőben" (s ők már nem is élnek, bár a youtubon bele tudtam nézni a tévéjátékukba)

 Most Jordán és Molnár Piroska vannak előttem (mellettem is két alkalommal utóbbi), Molnár Piroska az ajtónyílásban az ajtó és fal melletti székem mellett... a Rózsavölgyi szalonban (mint legutóbb Jordán-Freud a székem mögött, a terem közepén.) Jó ez a közelség. Látni az idő múlását. Valóságosan is. M Piroska sminkelt arcán, a fedőkrém mögött a ráncokat. Nem csak a civilek ráncosodnak. (És hányszor eszembe jut az is, a saját életemből, hogy miért is nem készítettem el azt a színészportrét róla, makói pályakezdő (művészetrajongó) tanárként a szegedi pályakezdő ifjú színésznőről... "Naplemente előtt" fiatal lánya  Ajtai Andor oldalán)..., amivel megbízott pedig a Színház c folyóirat - pedig elindíthattam volna a színikritikus pályám(?). De hát akartam is én színikritikus lenni igazán?! de akartam tanár? diákszínpadvezető ? (jobb híján?) Mi akartam volna?!... MI? Hát azt hiszem, leginkább színész... Talán... Vagy író?... Illetve hogy több lehessek, mint egy (azaz 1) ember! Lám, Piroska most a legendás színésznőt játssza, pár éve a Macskajáték Gizájaként láttam az Örkényben... s a napokban, egy másik (bohókás, megöregedett operaénekesként) színésznőként a Nagy négyesben, Makón... Jordánt meg Freudként Shaw előtt , ugyanitt...de ő volt  a legendás Egyetemi színpad előadója is..., meg a 25. színházban Don Quihote... Kortársaim.. Kortól függetlenül.... A múló időben. Ma is maradandókat alkotva.... S akkor nincs is nagy jelentősége az időnek, a ráncoknak. AZ csak érleltebbé teszi az alakításaikat.

Bár az alakítás is múlandó. A levelek nem. (Jó, hogy megőrződtek. feltámasztóak. Időt felidőzők de főleg legyőzők.)  Shaw, az író, él a Pygmalionban is. De a színésznő , bármilyen nagyszerű Eliza is volt is, már csak a lexikonokban, vagy itt ezen az előadáson... (Mészáros Ágit láttam a Katonában Elizaként, anno... Ki emlékszik rá?!)

Shaw és a színésznő levelei....Az írás megmarad. Ha megmarad. Minden múlandó.

De milyen jó megállítani a múlandóságot! Ha csak 40  évre is. Másfél órára is. (addig tartott az előadás) És tán még erre a pár percre is, amíg felidéztem...

naphalél

többnyire pofonokat kaptam

de a nap mindig simogatott

meg is vigasztalt 

köszönöm neki

most is

s ha már nem ér el

akkor is

mert éltetett

míg lehetett


ámen

így legyen

kései koratavasz

megtalált a nap
megtaláltam a napom
bágyadtan süt rám

végkiábrándulás

Még jó, hogy (s ha) csak

életünk vége felé

ábrándulunk ki

majd' mindenből

Bár tulajdonképpen

előbb is lenne rá

épp elég okunk

Csakhogy akkor

nem is tudnánk

végig élni

Vagy az is lehet

hogy a kiábrándulás

csak megkönnyiti

a véget?

...

anyaság - kétfelől nézve

irodalmi-pszichológia esemény?
egy iró, egy költő, egy pszichiáter az anyaságról beszélnek
közülük egynek - a költőnek  - én vagyok az anyja
érintik a saját anyaságukon túl, az saját anyjukhoz való viszonyukat is
(ezt főleg kritikusan) - de lányom effelől hallgat
lehet, hogy a jelenlétem miatt(?) tapintatból(?)

bár ő amúgy is visszafogottabb, ezért is ir tömör verseket
amiket nem is szabadna közvetlenül a valóságra visszavonatkoztatni
csak általánosságban

de amikor arról beszélnek általában
hogy a gyerekek, mire anyák lesznek
elhatározzák, hogy mindent másképp fognak csinálni, mint az anyjuk
megfeledkeznek arról, hogy még ebben is
az anyjukra hasonlitanak, mert hogy
annak idején az ő anyáik is ugyanúgy gondolták,
hogy nem akarnak olyanok lenni, mint a saját anyjuk
de egyszer csak észrevették, hogy ugyanazok a
szavak jönnek ki a szájukon, a gyerekük felé irányitva, amiket annak idején
gyerekként nem tudtak elviselni, és el is határozták, hogy sose mondják ki....

node leginkább a saját anyaságukkal foglalkoznak -
de olyan nagyon nem kedvcsinálón tehetik, hogy sajnos
egy fiatalabb lányt, menyasszonyt nem is tudnak meggyőzni
a gyerekvállalás fontosságáról
hogy megváltoztatná elzárkózó véleményét
mert csak a problémák hangsúlyozódtak számára
nyilván arra hegyeződött ki a figyelme is
meg  az irodalom konfliktusközpontú eleve és túlzó
holott a valóságban egész más a helyzet
a gyerek életünk legfőbb értelme, hát nem?
akárhogy s akárhonnan is nézzük...

most fáj

a megnemtörtént dolgok

fájnak leginkább nekem

a pótolhatatlanok

az idő kérlelhetetlensége

és visszahozhatatlansága

a jóvátehetetlen tehetetlenség

a tehetetlenség jóvátehetetlensége

a megnemtörténhetett dolgok

amikre emlékezni sem lehet

az elvetélt álmok

s amiket még álmodni

sem mertem soha

most fáj minden

hogy időm fogytával

a megtörténtek is

semmibe vesznek

nemsokára

hiány

Folyton emberekre gondolok

Minden màs csak üres keret

A természet, az épületek..

Megyek àt a hidon

Làtom a Dunàt

Mindkét partjàt

De nem làtom

Akit làtni szeretnék

Akire csak gondolhatok

Ha làtom a Dunàt

Üres a keret

Hiàba diszes

Hiànyzik a kép

DÖNTETLEN

Mutass életet

végig élni érdemest!

Mutass, amit nem!!

majd

majd elfelednek
vagy rosszul emlékeznek
teljesen mindegy

hát nem?