2014. október 20., hétfő

unokám tekintete

két éves unokám
méla tekintetéből
apám néz rám

vissza
aki nem is
láthatott
két évesnek

akkoriban ölhették meg
mikor én annyi voltam épp
egy távoli láger mélyén
s ő azt hihette
hitették vele
a messzi Szerbiában
egy rézbányában
hogy mi se élünk

de mi túléltünk

s lett negyven év múltán
egy tüneményes lányom

s általa most
két éve a fiúunokám

aki pont úgy néz rám...
mintha az apám...

kortalan
mint a lélek
melynek valóban
a szem a tükre

ott látom benne
mindkettőjüket

meg azt a sok ősünk
kik előttünk éltek, haltak

mind itt vannak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése