Nem tudta elviselni
hogy öreg lett
mondogatták a családban
Aranka néniről
mintegy magyarázatul
miért is dobhatta el
magától az életet
Pedig előtte
kapott egy
vészjósló leletet
Nem egyszerűen
élni nem akart
öregen
hanem csak
betegen nem
halál elől
halálba ment
mi várna rá
betegen
megijedhetett
Hiszen egyedül élt.
Mindig elegánsan
tetőtől talpig
ondolált-festett haján kalap
angol kosztűmben tipegett
magas sarkú cipőiben
kesztyűs kezét felfelé tartva
abban volt a Sportszelet
mit nekem vett
s hozott be a konziba
Szegeden
hova bejártam
hetente kétszer –
találkozás ürügyén
mert egyedül élt.
Özvegy tanitónéni
ki engem is mindig
oktatott és dirigált
és szidta jóanyám
hogy rosszul nevel
gyerek ne ülhessen
mindig a jobb helyen
moziban se sorszéleken
(de hát már akkor zavart
a klausztrofóbiám
és túlzott önérzetem)
És a konzi aulájában
a padon ülve
hegedű óra előtt
nem Aranka nénire és
sportszeletére vágytam
mindenekelőtt, hanem
a zenész fiúk társaságára
egy legyeskedett is körülöttem
egyet meg mindig én lestem
s Aranka néni elmaradt....
Egyszer, a Kárász utcán
még beszéltünk vele
pontosabban nem én
csak a nővére
pótnagyanyám, ki
keményen akart hugába
lelket önteni
szedje már össze magát
én meg ugráltam mellőle el
mert nem birtam
a nyavalygást sem....
Aztán jött a hir:
Aranka felakasztotta magát
Az ablakkilincsre
Nylonharisnyával
Mint már mondtam:
mindig adott az eleganciára
még halálában is.
Volt egy kis tásbérlője
a Kati
nagyon szerette
de a gyerekparalizis járvány
kiskorában elvitte
abban az évben
mikor a Balatonra anyám
épp e járvány miatt
nem engedett
(nem értettem ,
bőgtem is eleget)
Szeretném remélni
hogy odaát
a kis Kati
rátalált
mert nem lehet
élni de halni se
szeretetlen.
S szégyellem most magam
és annyira bánt, hogy
nem tudtam elnézni neki
se erős szigorát
se gyengeségeit.
Már tudom,
tényleg,
nem olyan könnyű
vénen
az élet
s nem olyan könnyű
megöregedni se
tán szépen nem is lehet...
szegény Aranka néni
bocsáss meg nekem....
