A rövid és lakonikus haikun túl , úgy érzem nem tudok többet irni, mert nem lehet...
(jut eszembe Wittgenstein is, aki szerint amiről nem beszélhetünk, arról hallgatni kell)
De azért valamit megpróbálok még elmondani, mert fontos, és ha nem is KÖZ érdekű, de 70 fölötti öregekre érvényes...
Bár valamennyien egy ilyen találkozón nagyjáből egyidősek vagyunk, naptárilag... némi eltérés van, habitusban, gondolkodásmódban, külsőben is... de most nem is ez a lényeg...
Az öregedés (tulajdonképpen egy idő után )természetes életfolyamat, senkit se kerül el. Csak azt, aki nem éri meg... S közülünk már tizenegyen..! a 44-ből.
Ki lesz a következő? bukott ki egy (gyerek)orvos osztálytásnőm száján..
Ki tudja...de minden találkozón kevesebben vagyunk.
Van, aki eleve azért nem jön el, mert nem birja elviselni, hogy "megöregedett". (dehát épp azért is kellene, hogy lássa, nincs egyedül."...Ez a sorsunk
Persze könyebb lehet mindezt elviselni, nekünk, akiknek vannak utódaink, de illúzióink erre a korra már nincsenek...
Tudjuk, sejtjük, érezzük (immár kész a leltár), hogy halálodra (sőt már előbb, öregségedre is) végső soron magad maradsz... (mégha akármilyen rendesek is a leszármazottaid)
Ezt látom mindenkin, van aki mondja is... Talán akiknek van Baucisuk, vagy Philemonjuk, látják csak , hogy egymásba legalább még kapaszkodhatnak, de az se zökkenő- és feszültségmentes ...)
Miért is láttam a mulatozást a vacsora után egy pillanatra haláltáncnak és hamisnak a dáridózós éneklést?- hát ezért. A hanyatlás hamis és disszonáns, de elkerülhetetlen, akár akarjuk leplezni, elnyomni, akár nem... s nem lehet örökké szilveszterezni ...
Azért én is elénekeltem, és énekeltettem volna mindenkivel (de sokan nem nagyon ismerték, már(?)
régi kedvenc dalom:
"Lovamat kötöttem piros almafához
Magamat kötöttem gyönge violámhoz
Lovamat eloldom, mikor a Nap fölkel
De tőled violám, csak a halál old el..."
de már nem irnék szinpadi forgatókönyvet , és nem adatnám elő a diákszinpadosaimmal,mint annak idején , ifjú tanár s rendező koromban - olyan cimmel és tartalommal, ami felesel e dal utolsó sorával...
"...még a halál se..." . (Már jóval előbb is--- Oldunk... )
és eszembe jutott még valami (általánositható):
Mindannyian hősök vagyunk
Átevickéltünk életünk szakadékain
Eddig
haikuban:
átevickéltünk
éltünk szakadékain
mind hősök vagyunk
vagy inkább igy, 3. személyben:
öregdiáktalálkozó
átevickéltek
éltük szakadékain
mind hősök - eddig
éltük szakadékain
mind hősök - eddig
(nem véletlenül kezdtem haikukat irni, és személytelenebbül személyes lenni, ez is egy "oldás" )
Köszönöm. Ilyen írásra vágytam. Nem igazán konkrétumokra, hanem elgondolkodóra, nem is másra, mint amilyen te vagy.
VálaszTörlésHa azt írod ebbe a témába és a konkrét eseménybe is csak a csend fér bele azt is elfogadom. Ezt az írást pedig megköszönöm.Köszönöm, hogy mégis írtál, de utasíts vissza legközelebb, ha nagyon úgy érzed. Én elfogadó vagyok, és meg is értem az elfogadható miérteket.
Mi a legutóbbi, a 35 éves találkozónkon a volt osztályfőnökünknek gyújtottunk mécsest. Szerettük és tiszteltük őt. Senki nem halt meg még közülünk, így csak futólag érintettük a témát, biztos, hogy a következő találkozókon többet morfondírozunk és elmélkedünk rajta.
Korral jár, nem fogjuk kikerülni.
Szerencsére mulatozós nótázásba nem szoktunk belekezdeni. Végig beszélgetős marad a találkozó, és nagyon örülök neki. Én nem tudok mulatozni.Idegen tőlem.
Éva, én is köszönöm soraid. Nem csak te vártál beszámolót. Lányom is ...nem értette, miért vagyok olyan szűkszavú, a telefonba, miért marad el a beszámoló...(a telefonra fogtam:)...Konkrét dolgokról most se irtam, de mi is az egész napot főleg beszélgetéssel tölöttuk...ebédtől vacsoráig. És nem "nótáztunk"! Népdalokat énekeltünk! (de vigakat is)(osztályfőnökünk, a matematika-fizika mellett, a gimizenekart is vezette, Békéstarhosi múlt!..és minden kiránduláson népdalokat énekeltünk vele...ez is emlékezés része is volt! És rengeteg anekdóta... (ezekről nem irtam - mndenről tényleg nem lehet. meg nem is kell:)
VálaszTörlésAz ilyen találkozókon egymásra nézünk: tükörbe nézünk. (Évente találkozunk mi is.)
VálaszTörlésIgen.és ugyebàr a tükör nem hazudik.
VálaszTörlésMinek is hazudni. Mire ennyi időt legyűrtem, tudomásul veszem a tudomásul veendőket.
VálaszTörléssok idő kell ahhoz, hogy mindenkirő lehulljon a máz, de végül is megtörténik....
VálaszTörlésaz elején emlegetett haiku: összeszámlálnak
VálaszTörléshaláltáncot lejtenek
ki következik?