az életünk tele van elvarratlan szálakkal
mert mindig azt hisszük, majd..elvarrjuk.
de nincs majd, csak a most van -
amit mindig elszalasztunk
az életünk tele van elvarratlan szálakkal
mert mindig azt hisszük, majd..elvarrjuk.
de nincs majd, csak a most van -
amit mindig elszalasztunk
1991. 03. 23.
Én, makd, ha nagy leszek,és randira megyek, majd mindig rád bizok egy nénit(sic) , hogy vigyázzon rád. (ha elmegyek otthonról)
Miért kell?!
Hát elboldogulsz - kérdi megkönnyebülten a kislányom -majd ?
Ezt komolyan smondod?!
Akkor, ha randira megyek, nem kell rád vigyázni... (mert nem tudlak magammal vinni, mert a randi nem öregekenek való.)
***
(de azért ott van az elengedés is ... megnyugtató:)
kérdeztem messingeren lányom,
miutn hallottam egy rövid bejátszást róla
a lényege, ha egy gyereket felnőttként kezelnek
lányom meglepő válasza: persze
nos, bevallom, én azért kérdeztem tőle, mert tartottam attól, hogy én netán igy kezeltem (sajnos)
mire ő, inkább forditva) s inkább engem kezelhettek igy, felnőttként (helyzetemnél fogva)
natessék, ez meg se fordult a fejemben !
amőgy azt hiszem, aspektus kérdése, és van amilyen aspektusból parentifiklunk, s esetleg ugyanazt a gyereket más aspektusból infantilizáljuk (vagy máskor) kiegyenlités, kompenzáció miatt
bonyolult minden
csak néha rászállnak egy-egy jelenségre