megvolt kedves, régi, iróvá lett tanitványom legújabb könyvének bemutatója, amibe rólam is irt pár sort - ez már itt a fb-on is olvasható volt korábban, a könyvben viszont kiegészült 2 mondattal (a Képzelt riporthoz kapcsoldóan , mit bevittem nekik):
"Menni kéne, menni kéne, de merre!? A tanárnő után
EL KELL VÉGRE FOGADNOM,
hogy már nem vagyok az a gondajuli
kire még mindig gondajuliként emlékeznek
ki egy kicsit vagány volt, hatékony is , sokmidnen... h ugymondjam valaki...
se kivül, se belül nem vagyok az...
de azért igy, megöregedve, elhalványodva is
egy picit tán még szerethető
bár erre képtelen voltam, fiatal koromban is
mármint az önszeretetre....
(nem is baj, cde az öregeknek nagyobb szüksége is lenne rá)
lányom a napokban Szegeden járt megtartani az éves, szokásos óráját az egyetemen, a filozófai tanszék hallgatóinak, most nem épp az egyetem épületében, hanem valami átalakitás miatt kihelyezve a Pulcz utcára - mondta
jé, Pulcz utca?! anyu egy párszor volt a Pulcz utcai idegklinikán... - mondom erre
ő meg, hogy hát épp abban az épületben voltak (mi valóban már rég nem idegklinika)...
hát voltam én is ott egy párszor, emlékeztem is, hgy a bejárattól jobbra volt az épület,a földszinten az orvosi szoba, az emeleten a kórterem
anyunak nem is rosszak voltak az emlékei, snagyra tartotta s szerette a z itteni orvosait (Huszák, Varga professzort), és ők viszont, általában nagyon hamar rendbe is jütt, Huszák prof viccesen igy is titulálta: "cégünk reklámja"...
párszor én is voltam ott , látogatóban..
mondja lányom, milyen érdekes, hogy akármikor ha Szegeden van, mindig valami olyan épületben, amihez emlék fűzi, épp gondolt rá, hogy most nem... és lám mégis!
de ez nem a te emléked , hanem az enyém - csattanok fel
de, de transzgenerációsan az enyém is - igy ő
elgondolkodtat...akkor mi mindent is hurcolunk magunkban, öntudatlanul is....!
ha ilyen lassú tempóban haladunk, félek, hogy nem lesz meg (időben) és/vagy egyáltalán a kötetetem..pedig ebben az évben legalább meg kellene lennie
közben már izgatna a következő, de amig ez nincs meg, nem akarok belekalamolni mással, pedig lehet , hgy kéne
tán el is kezdem... mégis csak
Magvető kiadó
Kun Árpád 60 éves.
A kiadó nevében Turi Tímea köszönti.
biciklivel hajtok a járdán, egy kis mellékutcában (itt nincs kijelölt bicikliút, de a kocsiút veszélyes lenne) egy férfi pont az út közepén, előttem , félig háttal, terpeszállásban áll, mozdulatanul, telefonálva(?), szólok neki , hogy nehogy hátralépjen, s hajtok tovább, de ő Miért nem száll le? ripakodik rám, elég durván Hát mert nem tudok, Mert fáj a derekam - mondom..menet közben- ő folytatja, a szitkozódást, de én már árkon-bokron túl vagyok befordulva a főútra. Tényleg probléma lenne leszállnom, meg a gyaloglás is, jelenleg csak a biciklit tekerni vagyok képes...(nem hittem volna, hogy az is veszélyes)
