mikor a hóhért (avagy a fotóst) akasztják

 egy érdekes, lenyűgözó kiállitáson voltam a végre megnyilt könyvtárban

annyian voltunk, hogy szinte be se fértünk , én végszóra - alig bírtam végigállni a - pedig nagyon szép - megnyitót

a végén le is roskadtam egy üressé vált székre, s szokásomhoz híven fényképezgettem. a tárlókat is, de érdekesebbet is, a mögöttük felvillanó egyik kiállitót, Ádok Zanettet, a fotóművészt..

később észrevehetett és ő is előkapta a gépét 

igy lett egy művészi fotó rólam (nem is a tárlóbeli tárgyakról, bár azok előterében) 

igy tán rajta a művészetek iránti szeretetem is!

nagyon örülök neki!!!!

a cél előtt

 A cél előtt mindig leálltam

Azt hiszem, én voltam

A hosszútávfutó magányossága...

mozdulj!

 mozdulj, költözz

hiszen ha maradsz is

nem marad körötted senki

kapj észbe

mielőtt nem lesz időd

neked se

mert visznek

de nem oda

ahova most menetnél

még önszántadból!!!!

BÁRDOS PÁL MEGJEGYZÉSE 2012 MÁRC

 Kedves Gonda Júlia! Olvastam deportálása történetét. Ha nem haragszik, néhány dologban kiegészíteném, hisz maga akkor kisgyerek volt, csak hallott a dolgokról. Szegedről nem három vagon ment, hanam 3 transzport, nagyon sok vagonnal. A 3. transzport Ausztriába ment az első Auschwitzba, a másodikat, amelyben az én családom is volt, Felsőzsolcán kétfelé vágták, fele tovább ment Kassa, Oderberg felé az ismert halálúton, bennünket visszafordítottak a mai Ausztria felé. Ha édesapja Cservenkán halt meg, az nem az "erőltetett menet" volt, és nem Németország felé, Radnóti másik csoportban volt. A cél: Szentkirályszabadja, repülőtér, onnan indult az "erőltetett menet," mármint a Radnóti megénekelte gyalogút, akkor már csakugyan Németország felé. Remélem, nem haragszik a kiegészítésért, hanem tiszteletem jeléül fogja föl. Kezét csókolja: Bárdos Pál

TEMETÉSEK IDEJE 2019 MÁRC 7

 újabban a temetéseket a haláleset után hetekkel, hónapokkal tartják....

de én azon gondolkodom, hogy milyen furcsa, mikor valakit jóval a halála előtt temetnek el.

MJAK a könyvtárban

 na végre átléphettem a könyvtár küszöbét (bár nem is a szokásos forgóajtón)

meglepett, hogy annyira nagy dobra verték a nyitást, és kis felfordulást találtam (még)

és új könyvek hiányát

(de hát csak négyen vannak - szabadkoztak, a takaritónő meg beteg)

azért leghátul találtam még egy hervadozó virágcsokrot is 

eszembe jutott , hogy egy mindenütt "elfogyott" jelzésű könyvet keresek, jó lenne legalább könytárközileg megkérni... eszembe is jutott fokozatosan. apám oszt társa: Schönberger-Székács: egy zsidó polgár gyerekkora

és lássatok csodát, sikerült is megtalálniok, digitálisan, s meg is kaptam a linkjét...)

a Mjakunkra a gyerekkönyvtárban zószorítottak szűkösen helyet =alig, épphogy fértünk be) igaz, a könyvtár varázsa többünket is hivott most a foglalkozásra mint eddig (bár én azt hiszem eddig mindig ott voltam,)

Nagyon szeretem ezeket a beszélgetéseket, még ha nem is mindig irodalomról szólnak - mint már mondtam, de most igen...

én is elovasta,m 3 felvetődő szabadversem...

a megvetés

 félszemmel, s csak a cimet látom 

MEGVETÉS

de egyből beugrik (vajon honnan?), hogy Moravia

olvastam tőle pár könyvet (mikor divatban volt, de pont ezt épp azt hiszem, nem

és azt se tudtam, hogy 63-ban filmet csinált belőle Godard

a gyönyörű Brigitte Bardot főszereplésével

végignéztem a filmet (na hallod, ilyen nevekkel!)

valóban gyönyörűek voltak a képsorai, (Capri!) de legalább annyira idegesitők is, egy házasság végstádiumának mozzanatai

B.B. kétségtelenül szép (nem véletlen, hogy mikor az elején sorba kérdezi minden porcikáját a férjétől , hogy szereti-e, az igen választ ad)

de valahogy unalmassá válik, a szépsége is és a film is -egy házasság végstádiumának mozzanataival....

mintha előre tudni lehetne mindent

tán csak a tragikus  végkifejletet - vagy csak módozatát? - nem(?(

azt hiszem, eljárt felette (s, felettünk ) az idő...

(B.B. tán nem véletlenól hagyta abba, még idejekorán a filmezést....(halálra untuk volna!)