2022. április 6., szerda

KABBALAHÉTVÉGE 2009 ÁPR 6

 

ha a kabbala (egyik) jelentéséből indulok ki, ami "kapott hagyomány" - akkor valóban sokat "kaptam" ezen a hét végén. elég sok könyvet elolvastam már e tárgykörben (is), de most először találkozhattam igazi "kabbalista" tanítóval, aki sok meglevő kabbalakönyvem egyik szerzője is: Z'ev ben Simon  Halevi (dedikáltattam is az egyik szünetben a könyvét: A Kabalaútját. ) Megint tapasztalhattam, hogy a személyes jelenlét pótolhatatlan... Londonból jött, Budapest közepébe, a Merlin színházba, a Mazsike szervezésében,  hogy két nap, fáradhatatlanul és figyelemmel és kedves mosolygó lényével elárasszon a tudásával. de legalább annyira a hiteles lénye tanított, mint a szavai. (miket egyébként a tolmácsa nem mindig egész hitelesen adott vissza)

főleg azt tanultam (nem egészen újként), hogy milyen fontos a lelki fejlődés, az evolució (Istennek is!) - és hogy ehhez kedvező feltételeket kell teremtenünk; hogy a szabad akarat nagy felelősség, de mindig választhatunk a jó és a rossz között. (nyilván az előbbit tegyük);

talán a legtöbbet a meditációktól kaptam, ezt most nem fogom leírni, hogy mennyiben - ott se tudtam megosztani, ahhoz kicsit személyes; de általánosítva mégis mondhatom, hogy az a lényege, hogy minden úgy van jól, ahogy van (és a múltra és a jövőre is vonatoztatva) , és valamit megértettem abból is, hogy mi a dolgom, mire (és miért) születtem. (hogy nem a fantáziám játszott velem, arra elég erős bizonyítékom volt.) És hogy az embernek leginkább saját magára kell "vigyáznia", ezzel tud kihatni, jól, másokra is, mint ahogy a szeretet is önmagunk szeretetével, elfogadásával kell hogy kezdődjön. Csak úgy működhet.

Az életfa számtalan változatban - mint valami mandala - igazít el, az élet bármely területén. de általános lényege ennek is az egyensúly(a középső oszlop) elérni akarása, a két szélső pillér közt. (Hiába: "az arany közép")

És a legfőbb: ha a világban bajok vannak, az az emberiség hibájából van, semmi köze a világegyetemhez; mert az jól működik, ott minden rendben halad, a természetben minden kiegyensúlyozott, mibennünk a hiba...ha van hiba






REMÉNYTELEN 2013ápr 5

 

Zongorázni szeretnék

Cigánykereket hányni

Vagy csak táncolni

 

De kiesnek a tárgyak a kezemből

Szédülök talpon állva is

Fáj a forgóm

Az előbb rá is estem -

Összetört alattam egy szék

 

Pedig csak 62kg vagyok

mint mikor lányom szültem

utána -

 

Szépen öltöznék

De nem áll jól semmi

A kirakatbabák rég

nem rám hasonlítanak

Fiatal koromban bújtatták őket

öreges ruhákba

 

De most minden

a fiatalokról zeng

 

Kik ránk se hederítenek.

 

Mi meg

botladozva csetlünk-botlunk

teljesülhetetlen vágyaink

szemétkupacaiban.

Már csak eltakarítani kellene

(magunkkal együtt(?)


ALMA MATER ÖRÖK TAVASZBAN 2011 ÁPR 5

 


ő nem öregszik, csak folyton megújul

hiába múlt el már 100 éves is, jócskán

a centenáriumon - emlékszem - még tanítottam, sőt a lányom kisgimnazistaként is jelen volt, (szavalt is... ) ...

én 1961-ben érettségiztem, ott; (anyukám 1926-ban)- most készülünk az 50. érettségi találkozónkra,

első tanítványaimnak tavaly volt a 40.! egyikőjükkel épp a napokban beszélgettünk; most ment nyugdíjba ,nagyon hiányzik neki a mindennapi munkahelyre járás, talán még a foglalkozásával járó stressz is... (diáknak is szorgalmas volt)... beszéd közben egyszer csak azt mondta, hogy nyugodtan tegezhetem -persze ő nem tudna visszategezni... pedig lassanként egymáshoz öregedünk. (Ahogy Ady is  mondta a Vén diák üdvözletében) S

Az ősi Schola már meg is ifjodott
Gyönyörűn azóta.
Csak minket csókolt öregre az idő....
 

...

de inkább ideteszem az első tablót (is), amin már érettségiztető tanárként vagyok jelen, 1969-ben - de itt még -én is- fiatalon, alig megkülönböztethetőn a diákoktól..., (akikkel most már egyszerre és ugyancsak majdnem egyformán jujjogatunk az idő gyors  múlásán...):





aliz2. :: 2011. ápr. 5. 23:30 :: 15 komment :: Címkék: elmelkedes, emlekezes, ido, iskola, mult


2022. április 5., kedd

nébo hegyén

 




úgy érzem magam, mint ahogy Mózes érezhette

Nébó hegyén, Moab földjén

a különbség, hogy én még csak távolról sem látom 

az Igéret földjét

s már reményem se nagyon lehet 

rá


nade 

majd az unokám....


úgy legyen...


********


(az csak mellékes, vagy a Biblia mellészámitása, bár a 120 év Isten bőkezűsége által van kiknek adott---

Mózes akkor kezdte kivezetni a népét a rabságból, mikor annyi volt kb mint én most...

és 40 évig tartott... igy én is az út elején lehetnék...de  hát nem vagyok Mózes...:)


SAJÁT ÉLET 2010 ÁPR 5


 

igen, ez foglalkoztat, egy ideje: a saját élet (nem a saját halál, amiről Nádas irt, nem túl tetszetőst számomra, és nem is eléggé meggyőzőt, bár a "saját"jaként épp elmegy... a képi világa meg a gondolatisága (tudálékoskodása? túlmagyarázkodása? bocs) is pont rá jellemző - nem az enyém! és épp ez a lényeg: a "saját" akár halál- akár élet (mellesleg a kettő összefügg: akkor halhatunk meg nyugodtan, ha eljön az ideje ha megtettük az életünkben, az életünkkel , amit lehetett - persze kérdés, hogy meg lehet-e tenni, záros idő alatt mindazt, amit lehetne - tökéletesen, tökéleteset biztos nem , csupán törekedni lehetne valamiféle teljességre..., megtéve a tőlünk telhetőt)

ezek a gondolatok(meg más is , ezekkel összefüggésben) motoszkálnak bennem egy ideje - főleg az, hogy egyáltalán a saját életemet éltem, élem-e?! ez nyomós kérdés... mert ha nem, akkor ideje lenne!   Mindig valaki más volt nálam fontosabb, és úgy gondolom, hogy ez jól is volt s van így!...("Másokért élünk, mi mindig csak adunk: Igy rendelte el ezt a Végzet-Isten,*") , de attól tartok, hogy más volt sokszor fontosabb nekem is, mint ami a mélyebb énemnek (az igazinak) fontos lett volna! s neki tartozom... - de "az élet második felé"-ben, s már jócskán ott! (csak most egy ilyen című könyv olvasása közben támadtak fel bennem újra ezek a gondolatok, rezonálva a könyvben olvasottakkal, a jungi gondolatokkal) - szóval most már főleg a saját életemmel kéne foglalkozni, "kiteljesíteni"? - már csak azért is, mert ezzel éppen hogy könnyebbé is tehetem a "mások" életét is - talán.

de épp azt olvasom itt, hogy: mély szakadék alakul(hat) ki a sors és a végzet között, a determináló erők és a mindannyiunkban szunnyadó lehetőségek között. (mennyire éreztem is ezt a determináltságot, ugyanakkor büszkén hangoztattam-hittem , hogy "determináltabb vagyok, mint ahogy élek"(?)-   de talán mégsem eléggé "szabadon" s főleg nem eléggé teljesen -  a determináltság ellenében!

"parancsolóan fontos lesz az élet második felében a sok-sok bennünk munkálkodó erő ellenében, hogy saját kezünkbe vegyük az életünket a sok-sok bennünk munkálkodó erő ellenében, ez pedig felelősséggel kezdődik. Ha nem tetszik az életünk, akkor meg kell változtatni, de nem szabad másokat hibáztatnunk érte... Még akkor is felelősek vagyunk a döntéseinkért, ha nem is mi választottuk a sérelmeket. Mindig a saját életünkért felelünk, nem mások életéért.

...minden nap tele van a világ arra utaló jelekkel, hogy mit akar a lelkünk ... bárhova nézünk is, a lélek jeleire bukkanunk... ha megtaláljuk belső támaszunkat, akkor összeköttetésbe kerülünk a transzcendenciával, újraalkotjuk a múltunkból kapott szempontokat, és megkapjuk a növekedés, a cél, és az értelem alapját, amelyet mindannyiunknak hozzá kell tennünk a világhoz, és meg kell osztanunk másokkal. A lélek valamennyiünket arra kér, hogy kiteljesedettebb életet éljünk."

...és akkor, lám, mások is jól (jobban!) járhatnak" a saját életünkkel!


aliz2. :: 2010. ápr. 5. 18:38 :: 5 komment :: Címkék: elet, elmelkedes, kapcsolatok, konyv






kezdet és vég

 egész életemben

csak készülődtem....


furcsa hogy mégis

vége 

lett


(nagyjából)



IDEGESSÉG ELLEN 2008 ÁPR 5

 

nem tudom - azaz voltaképpen tudom - miért; újabban "ideges" vagyok. Pedig már jóideje nem. Azt hiszem megint kezdem túlreagálni a dolgokat - mintahogy régebben már figyelmeztettek erre jóakaróim

azt hiszem nem kellene, de nem tudok nem tudomást venni a külvilág - zavaró - dolgairól sem

de majd igyekszem jobban figyelni a jókra

mert azért olyanok is vannak

és különben is, ne a külvilág határozzon meg

ne csak tudjam, hanem gyakoroljam is: "az én vezérem bensőmből vezérel"

(még akkor is, ha ugyanaz a József Attila írta, hogy:"akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát,/s így mindenik determinált", meg ezt is, hogy: "im itt a szenvedés belül,/ ám ott kívül a magyarázat" ... )

-----------------------------

„Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig felismerjem, mi a különbség a kettő között.”

 


aliz2. :: 2008. ápr. 5. 21:56 :: 1 komment :: Címkék: hangulat