2021. május 4., kedd

fényes szelek újrégi dala

 megnéztem a Fényes szeleket, tán harmadszorra...

s megint mást mondott, más került fókuszba

most leginkább megragadott benne Bálint András (mellék?) szerepe



(a megmentett zsidó fiú, akit keresztények mentettek meg, ms most az ő egyházi gimnáziumukba jár, de biológus akar lenni)

őket hivják ki azaz provokálják a kissé vad és agresssziv népi kollegisták...

mintegy VÁLASZUL" egy ősi zsidó dalt énekel (tanit) (egyébként tetszésükre(később a Kovács Kati játszott egyik vezetőjük énekli el, a film fordulatos vége felé, örök tanulságként, a rendőri, felfügyelői kérdésre mi újat tanult...

igy átfestette az egész filmet


BÁBELI FOGSÁGBAN, 

SZÁMÜZETÉSÜNKBEN

ÜLDÖGÉLTÜNK ÉS ZOKOGTUNK

HA SIONRA GONDOLTUNK


s nekem azt mondta, igy is úgy is rabok vagyunk - és mégis lélekben szabadok!







6 nővér és egy influenzás házvezetőnő

 van egy sorozatfilm, a "régi szép időkből", amit bőszen nézek, bevallom késő éjszakai időpontjával is dacolva

eddig még nem irtam róla,. mert szinte semmi feljegyzésre méltó nincs benne

most viszont a főszereplő 6 nővér házvezetője megbetegszik

orvost hivnak, aki rettegve mondja ki a halálos diagnózist: influenza


valószinű akkor még nem lehetett antibiotikum?


és covid se!


ápr 28

ÚTI HAJCIHŐK (2011)

 a városok közti közlekedés holtideje a megállókban való várakozás, meg eleve a menetrendhez való alkalmazkodás, a készülődés az útra. tulajdonképpen maga az út - különösen mióta pl. nincs kamionok miatti dugó meg lassitások, fennakadások - "oké" - sak:(hú, de rondán mondtam...) úgy suhanunk, hogycsakna, kivéve, ha egy szarvas miatt hirtelen fékezni kell...

úton lenni tulajdonképpen nem is olyan rossz, ha már úton vagy, megérkezni is jó (pláne haza), de elindulni? s pláne várakozni..? mert késik a busz...
nos, elviselhetőbbé teszi a várakozást, ha közben ilyen orgonabokorhalmazt lehet belélegezni a megálló mellett:
aztán, miután mégiscsak beérkezik a várvavárt busz, a sofőr is tudja, hogy az Indoház térig mész, azon ritka buszok egyikén, amik odáig visznek, azaz mostanában nem is, mert ott, azaz a szegedi vasutállomás előtti térség fel van túrva, buszmegállóstul, és a Boldogasszony sugárútra van kihelyezve a megálló, csakhogy miután épphogy eléred az IC-t, ami elé jöttél, amin lányod épp azért jön ekkor, mert ehhez van egyenes csatlakozással (egy másik )IC busz Makóra, mire odaértek a megállóba, épp kihajt onnan a busz, hopponmaradtnélkületek, pedig még utánatok is jönnek a vonatról...
mit lehet tenni beállni a közeli villamosmegállóba, ahol előttetek egy nővel épp azt játssza a villlamosvezető, hogy épp akkor indul el, amikor az kinyitná a gombnyomásra nyiló villamosajtót.(Ő is hopponmarad) Én meg -végre- csinálok egy aktuális fotót lányomról (is), aki elhatározza, hogy többé nem lesz mérvadó számára, hogy melyik - amúgy óránként jövő- IC-hez van "állítólag" buszcsatlakozás Makóra. Busz meg a Mars térről, a rendes buszállomásból vagy fél óránként indul.
Aztán a buszablakból egyszercsak a vöröslő lenyugvó Nap látványa köszön be. Sikerült valamit elkapni belőle a Maros fölött...
Otthon meg -ahova igy félórával később érünk -, a megállótól pár lépésre, hazafelé tartva, madárcsicsergés fogad bennünket.

És holnap minden hajcihő kezdődhet előlről (csak visszafelé)?






aliz2. :: 2011. máj. 4. 23:49 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: bosszusagok, lanyom, MAKÓ, SZEGED, termeszet, utazazás



RENDET (2008)

 Azt kellene már csinálnom, rendet!

Újabban mindent keresnem kell, mobilt, kulcsot, szinte rendszeresen. A mobil könnyen elő is kerül, mert felhívom a vezetékesemen.(kivéve, amikor lemerül, pláne ha a hosszabbítót se találom). A kulcscsomómmal ezt már nem tehetem meg, mert az csak akkor ad hangot, ha megcsörgetem, akkor viszont már meg is van - persze legtöbbször így is van, nem veszik el, semmi, legfeljebb elkerüli a figyelmem, ma is hosszas keresgélés után, mielőtt azt hittem , nincs a táskámban (a helyén) a kulcs, a végén kiderül, mégis ott volt, csak meg kellett rázni a táskát kicsit. A szemüvegem viszont még mindig nem találom...(vettem egy újat), be kellene már programozni (agykontrollal), hogy ne is hiányozzon, ne szoruljak rá... Volt már rá példa , hogy sikerült. A napokban még a piros kabbala (szerencse) karkötőm is "eltűnt". Ezzel is értelmeztem ezt a sok egyéb keresgélést, szétszórtságot, feledékenységet, szétesettséget... Horgoltam is egy újat este felé...

úgyhogy remélem, rendben is leszek most már (milyen találó a kifejezés) a külső káosznak mindig is belső oka van, persze a rendnek is... külső és belső rend összefügg, akkor jelenik meg a külső káosz, ha belül sincs rend...

mondjuk a kulcsaimat már egyetemista korom óta folyton keresem - el is neveztek a koleszos társaim "kulcskereső"-nek (akkor még nem irt rólu(n)k Örkény darabot - én vagyok/voltam az eredeti(bb) változat...)

amúgy mindig, minden megvan, mert én soha semmit nem dobok ki - ezért is van valójában rendetlenség, ha van... s ezért kerül több időbe a felhalmozott fellelése

Popper Péter most olvasott könyvében (A széthasadt kárpit) olvasok egy idézetet a világhírű fizikustól, Planctól - már másodszorra, úgy látszik , neki is nagyon megtetszett (vajon rendetlen -e?):

"Piszok minden, ami nincs a maga helyén"

én ezt hívnám rendetlenségnek.... viszont ez azt is jelenti, hogy "a piszoknak nincs saját minősége, szubsztanciális piszok nem létezik. - viszont bármi azzá válhat, ha nem a saját helyén, nem a megfelelő helyen van! De mi a megfelelő hely? Hogy férhet el annyi minden külön helyen.

"Egy szálló porszem el nem hibbant" - mondja József Attila az Eszméletben, s jutott eszembe ma, miközben betoltam a biciklim a tárolóba. Tehát: mindennek helye van, a Nap alatt!

A világban, a kozmoszban óriási rend uralkodik. Csak azért maradhat fenn, csak azért tudott keletkezni. A "rend a lelke mindennek" szólás is valami mély , alapvető, eredendő rendpártiságra, rendközpontúságra utal.

József Attila is központi fogalomként használta, de dialektikusan, a szabadsággal összefüggésben! (is):

Hol a szabadság a rend, mindig érzi a végtelent; a Levegőt -ben a rendet szülő szabadságtól várja a feloldást, megoldást "Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!" - s én itt a "te" szót hangsúlyoznám..., ahogy a Május-ban gyönyörű képében idilli módon már meg is jelenik a szabadság által megszült rend : "A szabadság sétára megy... s ő kézengfogva vezeti szép gyermekét, a rendet!"

Ugyanerről beszél, Bartók kapcsán, a disszonancia és a konszonancia egymást feltételező összefüggésében: "A konszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál" ("A disszonancia tulajdonképpen a probléma. Probléma nélkül annak megoldása sincs, tehát konszonancia sincs.") Az se véletlen, hogy Illyés Bartókról szóló versében az egyik legerősebb sor épp ez:"Rendet, igazit! (s ebben persze benne van a -tévesen definiált- "hangzavar" is.) (nekik az, nekünk vigasz)

És... mikor kifelé jöttem a biciklitárólóból eszembe jutott még valami, továbbgondolva az eszméletet.: "Nappal hold kél bennem, s ha kint van az éj, egy nap süt idebenn." - itt is csak látszólagos a kontraszt, az örökös nem megfelelés, szembeszegülés. József Attila, aki mindig is a teljességet áhítozta, aki a Mindenséggel mérte magát... talán épp ezzel képviselte a világ mindenkori teljességét. A Nap és Hold (világának) - egyidejű teljességét, egységét is. Amihez ő is hozzá akart járulni.

Azért mindenesetre... el kezdem megkeresni a dolgok és a magam helyét.... rendet csinálok. Szabadon.

aliz2. :: 2008. máj. 3. 23:21 :: 7 komment :: Címkék: elmelkedes, hetkoznapok, JOZSEF, kolteszet, konyv, olvasas, versű

2021. május 3., hétfő

lányom és én

néha megdöbbent egy-egy fotó láttán, hogy a lányom mégis csak hasonlit rám

pedig mindent elkövet, hogy "elkülönüljön", hogy "autonóm" legyen - hogy legyenek titkai , elhallgatásai előttem

nem baj

elfogadom

csak tán nekem is tartózkodóbbnak kellene lennem vele

de akkor végképp fal lenne köztünk


s azt azért nem szeretném

anya és gyereke

 az anyaságot nem lehet kinőni

a gyerekséget - igen


azt is csak ideig-óráig

nemsoká újra "gyerek" lehetsz

egyben


reméld , hogy nem árva is!

2021. május 2., vasárnap