biciklizés közben az erős napsütésben egy furcsa látvány kerül a szemem elő, az utam mentén; egy szőke azaz szőkített (sárga?) - belül feketés hajtincs egy tar koponya középtáján, lófarokszerűen, s ami még ennél is furcsább, a tincs mellett, baloldalon, a tar koponya hosszában egy tetoválás... gyors elkarikázásom közepette ezt vélem elolvasni első szóként: love?; túl cifrák a tetovált betűk, a love sehogyse stimmel... kiváncsiságomban visszakarikázok, hogy ne legyen feltűnő, mitha a lakáshirdetést nézném, ami előtt áll a hajtincs és tetoválás tulajdonosa, egy megszokott hajú, tetoválatlan, kisebb sráccal beszélgetve, de közben tovább is mennek, viszont szerencsém van, mert a lámpás átjárónál állnunk kell a piros-tilos jelzés miatt egymás mellett, s így, itt feltűnés nélkül kiolvashatom: "Lost generation”, sőt, megnézhetem, még a némileg szegecselt profilt is, a fülbevalót a fülben, és a fekete öltönyön, a vállraakasztott kis fehér, hímzett tarisznyát: "Ballagás 2009" ez valahogy nem illik össze a tetovált felirattal... vagy mégis? minden nemzedék "elveszettnek" hiszi-képzeli magát? míg fiatal...? Milyen szerencse, hogy ha a kiborotvált (és betetovált helyen) ha majd idősebb korára megnöveszti a haját feltehetően ez a fiú, akkor már férfi, a haj jótékonyan el fogja takarni ezt az ifjúkori nyomot. Reméljük, addigra nem is fogja elveszettnek érezni magát... De mi lesz, ha öregebb korára - már nem önszántából - megkopaszodik? Ö, persze, most biztos nem számol azzal, hogy majd egyszer öreg lesz, és akkor hogy vélekedik az ifjúkori tetoválásáról, a mostani magáról... egyáltalán, vajon tudja-e (azt hiszem nem tananyag), hogy a "lost generation " kifejezést Hemingway-ékre, az első világháború utáni írónemzedékre használta a Párisban élő amerikai írónő Gertrude Steine, de a 2. világháború utáni James Deanékre (lengyel "mása": Cybulski) is mondták... most meg van egy japán? ilyen nevű együttes ... csak nem irántuk érzett hódolatból véste a fejére a"lost generation"-t. (magára nem is értheti - hiszen egy személyben hogy is lehetne valaki egy egész generáció?)
Már átmentünk a zebrán... igyekeztem nem feltűnően bámulni, valahogy le is maradtam, morfondirozásomban, pár méterrel arrébb haladnak, a hátizsákos kisebb fiú a gyalogos részen, szabályosan, a tetovált, "elveszett", a biciklisávban, a kisebb rá is szól, vissza is húzza maga mellé... vigyáz rá, nehogy elüssem? , pedig dehogy is ütném, nagyon vigyázok én is, lassan megyek, meg el is férnék, van elég szabad hely a biciklim számára is..., csak nehogy összeütközésbe kelljen keverednem ezzel a "lost generation"-nal, de szó nélkül sőt szelíden húzódik a másik sávba, én meg nagyobb sebességre kapcsolva hajtok tovább, el mellettük. Száguldok... Hová is?
aliz2. :: 2009. máj. 2. 22:09 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, epizod
