tegnap lefekvés után eszembe jutott egy vers, tanga:57577
fejben rögzíteni próbáltam
mára elfelejtettem az egészet (az azóta zajló álmaimmal együtt - de ez már szokásos)
nincs mit tenni, mindent leírni, rögzíteni írásban, keletkezésekor
hogy úgy is elfelejtődhet? az már más kérdés, nem rám tartozik
2018. november 2., péntek
csak szavak
összevesztem a jóistennel
de ő csak mosolygott
azóta kibékültünk
s ő csak mosolyog
***
mint mikor
II.János Pál pápa
a húsvéti áldásosztás után
kezében olajafaággal
még mondani akart valamit
de már csak egy legyintésre
futotta
így vagyok én is
csak áldás nélkül
***
süt a Nap
ne
kérdezd meddig
most
süt
élvezd!
***
***
csak
szavak
de
nincs semmi értelmük
szavak
csak
hagyd
rá
ha
fontos lenne
megértenék
bárhol
de
ezek
csak
szavak
***
***
nem
az öregségbe halunk bele
hanem
valamilyen betegségbe
mi
a korral járhat
tessék
diagnosztizálni
s
gyógyítani amíg lehet
s
nem legyintve
várni
a végítéletet,
***
***
erősebb
a mély vonzása
mint
a part akarása
***
***
Mi lesz velem?
Mi v a n velem?!
fordulat
Átfordulok
a
másik oldalamra
S
várok
Már
közelit
Lépteket
hallok
Fáradt
vagyok
ellépni
előle
Bevárom
Elaltat
vagy
felráz
Oly
mindegy
már
2018. november 1., csütörtök
halottak napján
kijelölik a napot
ez a halottaké
menj a temetőbe
hozzájuk
hosszú sorokban
mindenki egyszerre
látványosan
én nem tudnék parancsra
én szívemben hordom halottaim
felkeresem őket gyakran
a legváratlanabb pillanatokban
láthatatlanul
ez a halottaké
menj a temetőbe
hozzájuk
hosszú sorokban
mindenki egyszerre
látványosan
én nem tudnék parancsra
én szívemben hordom halottaim
felkeresem őket gyakran
a legváratlanabb pillanatokban
láthatatlanul
a Hold
A Hold nagy volt, teli
s hazáig kísért
csak néha elbújt
de mindig vissza-visszatért
épphogycsak nem beszélt
De így is biztató
volt a jelenléte
abban a nagy sötétségben
mi körülvett amúgy
elakad
kering a vér
majd elakad
támasztod a falakat
majd elakad
támasztod a falakat
aztán könnyebb
de egyszer vége lesz
ennek is mint mindennek
de egyszer vége lesz
ennek is mint mindennek
romok
mire megvénül az ember, szétesik
nem építhet már tornyokat magából
legfeljebb csak romokat
de azok vannak
de azok vannak
maguktól is
*****
toldozgathatod az életed
de már régen bevégeztetett
csak utánélsz
s mindentől félsz
pedig már nem kellene
hiszen inden már rég
bevégeztetett
*****
esik az eső
esik a kedvem
csupa sár minden
nincs hova lépnem
******
mint összecsukható ernyő
ha elromlik
s nyitva marad
útban van
felesleges
nem tudod
hova dobd ki
mit is akartam
ezzel mondani
csukódj már be
legalább te
(október 24)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)