61. találkozó

de már nagyon csonka
ez a 61. általános iskolai---
a két osztályból összesen 9.en jöttünk össze. (hárman igazoltan voltak távol)

beszélgettünk, informálisan, vacsoráztunk, beszélgettünk

beszámolókat már nem is tartunk
(egy év ide vagy oda nem számít) (vagy nagyon is?!)


itt a résztvevők harmada )

















egyik osztálytársam (az itt látható "fiú") a napokban lesz 76 (ő túlkoros volt) ma is aktív... és arra gondol, hogy milyen jó lenne 80 évesen is találkozóra jönni.. de hát miért is ne?!


lett egy csoportkép is,(ő a fotós) majd felteszem, ha visszaér (azzal nem szokott jeleskedni)

meg még egyéb "csemegék"

és már hazafelé, a biciklimmel

vénasszonyok nyara

melegít nem éget
bírod órákig
míg rád nem lép
a tél

keményen

***

félárnyékban
élem életem

ha akarom süt
ha akarom nem

én döntöm el

hova ülök
e lanyhuló napon

***

utolsókat rúgja
ez a nyárvégi nap
elterülök alatta

mindjárt vége

de addig is
"mindent bele"

még élek

és remélek

hátha
örökké tart

félálom

Álmos vagyok
Csak félig élek
Várom hogy felébredjek
(vagy aludjak el végre)

***

késő

elfutott melletted az élet

ne szaladj utána, késő
(s már nem is tudsz szaladni)

ülj le egy kőre
s gondold át
mi is volt ez az egész
versenyfutás melyből
kiszálltál jókorán

hát most ne sopánkodj
az tud befutni a célba
aki nem száll ki
nem lazsál

azt hitted hogy
jó úton jársz
neked nem kell
a siker

nem is
csak a végén kiderült
hogy mégis
mert rossz lett
a végszámla
érvénytelen
mi előbb volt....

tartozol!
s nem követelsz

tartozol
bizony
önmagadnak

mindazzal
amit
nem értél el

estébe forduló napszállta

hát az eleje nagyon tetszett, nagyon lekötött, minden mozzanata

a közepén kifejezetten rosszul voltam, fizikailag (majdnem ki is mentem, mint a Táncos a sötétben -ről)

de aztán bent tartott a tehetetlenség, és a végére már jobban,sót  jól lettem, de ez nem sokat segített a filmen

még a stáblistát is végignéztem (mennyi résztvevő , mennyi név... őrület)

---


azt hiszem nem bírja a különböző kameraállásokat a szervezetem, meg a hanghatásokat, meg az elveszettségérzést, hogy fogalmam sincs mitől, kiről van szó, csak úgy nagyjából, hangulatilag...

igen, én szeretnék kicsit többet tudni mint a szereplő!

s a végén a valószerűtlenül döbbent tekintete, Irisnek, a lövészárokban, annyira "megcsináltnak" tűnt, )mint ahogy az egész film is tulajdonképpen... talán jobb lett volna nem ennyire aprólékosan kidolgozni a filmes eszközöket, és jobban tekintetbe venni a befogadói igényeket - szó szerint a tisztánlátásra

szün

az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne csak egy kicsit szüneteltetni az életünket, ha már elfáradtunk beenne, és aztán kipihenése után folytatni.... de hát ezt nem lehet. A "szünet"... végleges. (Vagy nem? ):)

(Ezért "találjuk ki "a különböző újjászületési (reinkarnációs) elméleteket? :) :)

hátrahagyott... modellek

érdekes kiállításra voltam hivatalos:

Hátrahagyottak emlékezete a címe és az aradi vértanúk hátrahagyottjairól, özvegyeiről, gyermekeiről szól(t) (volna)

az furcsa volt, hogy a molinókról mai arcok (modellek) tekintettek ránk részben korabeli(?) ruhákba öltözve,,, ordított róluk hogy nem hitelesek,,,nem ilyenek lehettek az özvegyek,

de a sorsuk, hiteles szövegekből)(férjeik jegyzeteiből ) valamennyire kirajzolódott

szabadtéri a kiállítás,,,

fent az emeleten azért volt még kis néznivaló,
a valóban korabeli (bár férfi ) ruhák,  és pár fotó


amit azért még megnéztem

---nagyon elgondolkodtatott a nők tragikus sorsa, általában jóval túlélték áldozatul esett férjeiket (kivéve azt,akit valószínű utána halt)...kiszolgáltatottan

az egyik özvegy az olasz származású Makón is élt egy ideig (Návayéknál)

és  Damjanich özvegye hasonlóképp....

sajnálom őket

(őket, és nem a helyettük felöltöztetett modelleket))

****

https://www.nlcafe.hu/magyarorszagkul/20181006/arad-vertanuk-szerelmek-schweidel-damjanich-knezic-dessewffy/