haj, haj

 ANNIYRA TÖRIK A HAJAM , HOGY LE KELL VÁGJAM (VAGY VÁGATNOM- hogy rátaláltam régi fodrászomra, aki egyetlen nap dolgozik is!)

a kérdés csak az, hogy mennyit! nagyon magasan töredezik :(

azért még meg szeretném tartani azt a hosszt, hogy össze lehessen fogni (fonni)

azt hiszem igy tiszta fehér lesz, de milyen silány a minősége, igy is, úgy is...

sötét volt és sok, mondta régi fodrásznőm, mielőtt őt dicsértem..(ő csinálta legjobb frizuráim)

ez is a múlt, de nem is festene jól (csak festve lehetne ) a ráncos arcomhoz a sötét szin

a természet szereti a harmóniát (én is :)

békén hagyni

 LEGUTÓBB ARRÓL faggatott unokám, hogy milyen tanár voltam

kérdezte a szakom, illetve eztán rákérdezett hogy voltam e pl igazgatóhelyettes, vagy munkaközösségvezető (pluszként minimum:) (az osztályfönökség mintha kicsit imponált is volna neki...)

azt el is feledtem, hogy vagy egy évig (hiátuskitöltésül) mvez igen is,de élénken tiltakoztam, mer én óvakodtam mindig minden vezetőféle beosztástól )még az osztályfőnökséget is demokratikusan vittem a gyerekekre (diákönkormányzat!) hagyva szinte a (kézi) irányitást)

mert utáltam minden parancsolást, azt is ha nekem parancsolnak, de azt pláne hogy én parancsoljak másoknak

jut eszembe egyszer egy évig én voltam a kollégiumban a szobafőnök, (kész röhej!), de meggyőződésem hogy csak azért sózták rám a többek ezt a funkciót hogy békén legyenek hagyva (hát tőlem ugyan békén is voltak, ...)mert a korábbiak bizony nem ezt csinálták)

én persze , igen...

éltem és élni hagytam...békén hagytam

GÓT-RENESZÁNSZ-BAROKK

 ez már a negyedi előadás, január 13-án lesz a következő (érjük meg!)

de egymásba mosódnak még mindig volt kis gótika... (nem szeretem)

s úgy látom előadónknak kedvence a gótika is

azaz az épületek, mint hallom, meg is simogatja őket, mert akkor igazán az övé(tényleg márvány-e)

már bőviben voltak bútorok is, ha a berendezések nem is bánnak gazdagon velük, az egyes bútordarabok igazán tetszetős, művészi alkotások! (diszes ládák!) (majd már szekrények is)

(a mi rokokó stilbútorunknak még nem láttam mását (14. Lajos korabeli szalon), bár az épületet igen, aminek hires ablakain egyszer régen a barátnőimmel mi is kihajoltunk : (fertődi Eszterházy kastély)

és látva a sok kivetitett helyszini fotózású épületképeket el is szontyolodtam kicsit, én ezeket nem láttam élő eredetiben, s már nem is fogom! :((nem érinthetem meg...) nade igy is élvezem:

, vetitővászonról, oldaltról:

 

Bár Temesvárra, a szomszédba (80km) elmehetnék, ha.. (invitálást is kaptunk)

ja, bocs, a kezdőképet ( a nekem különösképp emlékezetes és kedves Vizitációt- láttam  eredetiben a Galériában! (suttyomban le is fotóztam)

jut eszembe az előadó nem volt megelégedve a róla készített képekkel, igy azt mellőzöm, de a ruháját azért nem, mert az öltözéke mindig figyelemreméltó izléses-

ez a kabátka is különleges (ha nem is reneszánsz:)

s ha már fotó, a ktár által készitetten mosolygok,kivételesen, ami elismerést váltott ki többeknél

de hát ez is az előadás érdeme

szimpla

 már másodjára jön a számra ez a "szimpla" szó a presszó kávé helyett.

(bár még időben visszakozok, az első szótag után. Hol járok én? a régmúltban...)

tomi

 

Tomi,

Túlértékelted ifjúkori verseimet

(Vagy én alul magam , már mindegy)

De lehet, hogy teljesítem kívánságodat.

ha (én) még élek - kiadom...magam...

lázas ifjúságunkat -

ahol találkozhattak

külön-szenvedélyeink.

azok is rokonok voltak.

s nem csak mi magunk.

Drága unokatestvérem!

Hát itt hagytál te is!

Nincs már ki szidjon s

dícsérjen....

Ifjúságunk már rég halott...

Timi év végi jengája

 

Turi Tímea, a Magvető főszerkesztője könyvekről és emlékezésről:

Az év végi toronyépítésben az a legjobb, hogy számtalan emléket felidéz: ahogy Erdős Virág Eltérő tartalom című verseskötete naplószerű lenyomata az időnek, ilyen napló egy szerkesztőnek az év végi kupacra nézni. Az emlékek egész évben kísértettek: Szűcs Teri könyve a felejtésről, Kehlmann regénye a gyógyító társadalmi amnéziáról, Hodnebo az elfelejtett tudós nőkről, Krusovszky Dénes az önéletírás nehézségeiről mesélt,Grecsó Krisztián pedig arról, hogyan bővíthető ki az irodalom által a családi emlékezet az ősök emlékeire is. Arról nem is beszélve, mit tanultam idén Szvoren Edinától arról, amit az irodalomról tud, és Nádasdy Ádámtól, amit a nyelvről: csak el ne felejtsem.

GRATULÁLOK A CSUPA RAGYOGÓ KÖNYVHÖZ ÉS AZ EÉLSŐ POSZTHOZ.9

egy rendhagyó könyvbemutatóról

 elég élénken emlékszem a kb 20 év előtti szomorú és felkavaró esetre, amikor egy másfél éves kislány - meghalt - valószinű orvosi műhiba következteében, ez belenyugodhatatlan dolog, pláne az anya esetében, aki most sirta meg (Hanna-heg c) könyvében ezt és az ezt követő feléledését

u.i.csodaszerűen két hétre rá megfogant másik lánya...aki egyébként mostani könyve cimlap rajzát tervezte

döbbent csöndben zajlott le a rendhagyó könyvbemutató, ahol az anya beszélő partnere a nagyon empatikus Varga Márta volt, aki bár érdekes módon azt emlitette meg, hogy nem sirt a könyv olvasása közben, most többször is ezt tette...a nem-sirást a könyv életigenlésével magyarázta, mi áthatja, s valóban

egyébként a beszélgetés is a Kezdjetek el élni... dallal kezdődött...

a Délmagyarban egész oldalas irás jelent meg az eseményről SZabó Imre tollából, aki végig ott ült az első sorban (egyébként nem szokása végig jelen lenni eseményeken)