szégyellős nap

 nézem a havi 

időjárásjelentést

nincs remény

a nap elbújik 

egész évre

vajon miért szégyelli

magát ennyire?

nekünk kéne!

Mózgóképről...

 December 10-én 17.30-kor folytatódik az Európai vadon, a FSZEK Körúti Könyvtár és a Magvető világirodalmi sorozata. Daniel Kehlmann Mozgókép című regényéről Fodor Zsuzsa műfordító és Turi Tímea szerkesztő beszélget.

Georg Wilhelm Pabst filmrendező, a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja a főszereplője Daniel Kehlmann Mozgókép című regényének. Az osztrák filmrendező Hitler hatalomra kerülésének idején Franciaországból menekül Hollywoodba, majd sikertelen amerikai karrier után visszakényszerül Ausztriába. Kehlmann merészen írja át Pabst élet- és pályatörténetét, amely érzékletesen példázza a hatalom és művészet, egyén és közösség viszonyát. A regényben megrázó és vicces epizódok váltják egymást, felismerhetők legendás filmek epizódjai.

A belépés ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges a fszek0601@fszek.hu e-mail címen.

Az irodalmi „európai vadon” egész biztosan ismerős táj sok olvasó számára. A FSZEK Körúti Könyvtár és a Magvető Kiadó új sorozata ugyanis népszerű kortárs szerzők műveivel foglalkozik, akiknek könyvei a sikerlisták élén és hosszú könyvtári előjegyzési listákon szerepelnek. Az írói életműről, kiemelten fontos könyvekről a szerkesztő kérdezi majd a műfordítót. A műhelytitkok, érdekességek pedig azoknak is segítenek tájékozódni, akik most indulnak kalandtúrára az „irodalmi vadonban”.

idősek

menza ebéd, hosszan.. (most leves is)

direkt húzom az időt

utána Pkávézó, ahova múltkor bevallottan is "pihenni" mentem, mondva a pultosnak, ne siessen, ráérek...

itt jó a környezet (viszonylag!) s jó időzni

 

de azért maradt kis időm a koncert kezdésig, lementem a DMig a biciklimmel, vettem fogós fehér szemétzsákot, meg egy ernyőt is (ki tudja már hanyadikat, de mindig vagy elhagyom vagy tönkremegy

és esernyőjavitók mindenféle javitók meg nemigen léteznek.. manapság

 és 

már zúdult a nép (az öregek) a hagymaházba, de nem engedtek be a terembe

 nem siették el

aztán igen, oldalt ülök, egyedül, jó kis hely

én hátul jövök a lépcsőn, ahol van kapaszkodó karfa

látom milyen nehezen jönnek fel a lépcsők az "idősek" az idősek karácsonyára... nem lennék egyedül

sőt , később az énekesnő is panaszkodik, hogy milyen meredek, s nehéz járni rajta a magassarkújában

de egyébként el volt ragadtatva tőlünk, illetve a meghivástól

nagyon, túl kedves volt, meg is volt a taps- jutalma

de jól is énekelt, bár kicsit elavult stilusban (s elavult dalokat)

nem baj, 25 éve van a pályán, közben el is hagyta, de visszatér

emlékeztem rá én is a Dáridóból, afféle "üdvöske" volt ott...

s mintha még most is azt játszaná..a csillogó ruhájában

volt előtte házi fellépése a szokásos vegyeskarrészletnek, polgármesterrel pár zenésszel

s szokatlanul ősbemutatós meglepi, egy makói tanár szerző karácsonyi dalával, hagyományos de szép volt, közben meg a melodramatikus zenei aléfestés, pm köszöntője, ez is kedves volt, meglepetésszerűen az angyalokról (pm kedvenc témája) ,de most a csinált angyalok után rátért az igazikra,  zenészeire, sőt ránk is.... hm...

s valakit idézett (nem jut eszembe kit), arra buzditva,  hogy mosolyogjunk mindenkire

gyakorlom...

távol az otthontól

 ma kb déltől kb este 7ig nem voltam otthon

és nem is álmosodtam el

igaz, aztán elaludtam még éjfél előtt s fel is ébredtem annak rendje és mődja szerint  korán

ezért irnék most a mozgalmas napomról, de mégse

lefekszem újra) hátha még visszaalszom

majd utána...

a pesztonka

 kiléptem a levegőre, szabadba, levegőt szivni,a játszótér felé, ahol egy pici fiú és egy kislány hintáztak, a kislány aranyosan énekelt neki...békés egyetértésben , harmóniában

közelebb mentem, mivel eszembe jutottak az én kis pesztráló éveim, (9-10 éves koromban)mikor is én is vigyáztam kisgyerekekre (pl Pistikére), majd kicsit később Andriskára... imádtam őket...

megkérdeztem a lánykát, hogy hány éves?

1 - mondja

nade nem a gyerekre gondoltam, hanem rá.

hát ő 30..

jobban megnéztem, de nem akartam elhinni, lehetetlen!

akkor az anyja?! - csodálkozom

hát akkor tényleg rá lehet bízni... nevetek, de még mindig hitetlenkedve

ő meg azt mondja másokat is rá lehet bízni...

hogy-hogy?

hát mert orvos

milyen szakos?

altatóorvos

hm tehát aneszteziológus (nem senmi!) - ez a "kislány" ! :)

jó anya, haver és szerkesztő

 #életamagvetően és Turi Tímea nyári emlékei:

Soha nem éreztem magam még annyira menőnek, mint most nyáron, amikor az augusztusi kertbe tettem át a home office-t, miközben a fiam és a barátai hangoskodtak körülöttem. Játsszatok nyugodtan, csak hagyjatok dolgozni, mondtam. Min dolgozol?, kíváncsiskodtak, én meg, mintha nem tudnám, hogy ledobom az információs atombombát, flegmán feleltem, hát A hobbit képregényen. Kevés pillanat van az ember életében, amikor a következő generáció szeméből elismerést, és nem szemrehányást láthat, és hálás vagyok a sorsnak, hogy Tolkien jóvoltából részesülhettem egy ilyen pillanatban. Most, amikor alig van napsütéses óra, és az is csupa köd, olyan jólesik ránézni az elkészült könyvre, mert benne van a nyári napsütés, a kert, a játék, és a könyvben ott van benne a megunhatatlan kaland. 

közös mű

 irjunk közösen, - ajánlottam az ALnak -téma elfáradtam, de nem akarom megadni magam

többszöri nekifutásra, mósdositásaimmal, ez jött ki (belőlünk):

 a testem zúg, a lélek olykor megtörne

sírna a szív, de a dac mégis visszatart

a fáradtság hullám elborit megverne

de mindhalálig bennem él a mag   

NEM tudom meddig birom, de ma nem állok meg

bár csak igaz lenne hogy könnyebb a holnapom

de a hit mint szikra mégis lángra lobban  fel

és nem adom a percet a végső sorsfonalon

(az az érzésenm, hogy az Al nyelvezete nem elég mai, modern,m, érthető hiszen mindig csak a régebbi felhalmozódásokat tartalmazhatja - nyelvileg is! ?)