olyan jó hallani hogy fokozatosan kezdenek visszatérni az igazi életre, pl Ausztriában, lassan óvatosan, de mégis
és állitólag mi is május első napjai után
hihetetlen
szerintem úgy fogunk járni (én biztos) mint az egy évesek...(na, bár gyógyul a lábam )
majd mindenre rácsodálkozunk, ami látvány , az ablakomon kivül, amiket már kezdek kicsit unni :)
na majd csak kibirjuk, már féllábon is
(tegnap amúgy, telefonált az unokanővérem Kanadából ,s a másik szobában a telefon, le kellett eresztenem a redőnyt, s mielőtt az ablak előtti diványra térdeltem, meg kellett torpannom,melyik térdemre is nem is nehézkedhetek? - két hete még feljajdultam..:)
olyan okos a mi szervezetünk, magát gyógyitja, persze mi azért agyonidegeskedjük magunkat fölötte, benne :) okkal- ok nélkül)
azt hiszem igy gyözzük le ezt a fránya virust is, szép lassan, nem kapkodva kivárva ...a végét....türelmesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése