nem szeretem ha irok valamit, pláne ha versben és azt "kiegészitik" nekem saját gondolatokkal
élessé téve a finom átmeneteket, az érzékeltetést, a sejtetést, ami a vers sajátja
netán a többértelműségét is leegyszerűsitik a mindentudás kategorikus fölényével....
megtisztelve is érezhetném magam, ha nem éreznék benne mindig valami tromfot...
a vers egy nagyon árnyalatos, érzékeny valami, és amit az ember le akar irni azt le is irja a versben
s a z se véletlen hogy MIT ir le pont versben és nem a durvább és egyértelműbb prózában
"s a többi néma csend..." .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése