2020. április 4., szombat

karanténom - eszkaláció 33

résre nyitott ajtó
kapcsolatom a világgal
mostanában ennyi csak
ebédet, élelmet hoznak
hétfőn majd gyógyszert is

a hajam szanaszéjjel
göncök lógnak rólam
az előbb  mostam
rendesen kéne élni
mégis

én nem félek
bár félhetnék
minden okom megvan rá
de nem megyek sehová
ne bántsanak az emberek

itthon vagyok
s maradok is
mig el nem múlik
ez az őrület......

vagy én...
meglehet...

1 megjegyzés: