2020. április 23., csütörtök

éljenek

sajnálkozom a bécsi  egyetemi tanár, germanológus, dr Max Hermann Jellineken, egyetlen fentmaradt fényképén, mit biztos az egyetemen erőltettek rá, hiszen rajta a pecsét,  olyan elkeseredett , kétségbeesett arcot vág, s főleg az bánt, hogy kigombolt zakója olyan kopottasnak és gyűröttnek tűnik, s alatta mellénye is....



lányom mondja - elnyomva nevetését  - a telefonban, hogy úgy beszélek  ezekről a most felfedezett régi rokonaimról,mintha élő valóságok lennének

de hát azok is lettek számomra

mind megelevenedett , én a száraz adatok mögött is az emberi sziveket látom...

de legjobban a gyászjelentések keseritenek el, hogy nem csak a halottak, akikről szólnak, hanem akik búcsúztatták, azok is már mindenki az enyészeté...

hát hogy is ne örülnék, ha kicsit most feltámasztgatom őket...:)

1 megjegyzés: