szép, embertelen... eszkaláció 61

szép, embertelen világom
vagy mégse -  a rádióban
beszélnek  emberek
(gyerekként azt hittem
hogy picikék, ha beférnek)
a hordár kihozza  ebédem
a boltból is egy nő élelmem
kinek még csak szemét láttam
hatalmas maszkja fölött --
az ablakból látom
néha az utcákon
szállingóznak emberek
de semmi közöm senkihez
a pénzt is úgy adom,veszem
ne érjek tenyerükhöz
s utána kezet is mosok
fertőtlenitőszerrel
én, aki sohasem elegyedtem
emberi közelségre vágyom
s unokámnak is üzenem
arra még várni kell
s ne ölelgesse a képernyőt
feleslegesen
mert ott nem én vagyok
csak a gépi  képmásom
idegen, szívtelen...

jaj, szivem!