unokám el is fordult...
mi baj van?
nagy nehezen kiderült, hogy névnapja van, másodszor is az évben... és én ezt nem tudtam, meg is feledkeztem róla (tán az elsőről is:( mert mi nem szoktuk tartani a névnapokat, de egy ilyen kisfiúnak mindent tartani kéne, duplán, triplán...)
kérte a játékokat, a szgép elé is cipeltem egy csomót, amik már eőlkerültek, nagybabát (azt küldd el postán! (de hát nem mehetek a postára se:( plüssöket , egy kis macit is ajándékdobozzal (nyissuk ki!)
de aztán elunta a mutogatásaimat
a virtuális világot nem lehet kézbe venni, belátom....
a legvégén csak annyit mondott, kétszer is, hogy bocsi, viszlát
de éreztem,hogy haragszik...
irtam is a messengerre, fel is hívott az anyja kiderült ki vagyok hangosítva
és rögtön tisztázódott valami
NEM HARAGSZOM CSAK SZOMORÚ VAGYOK -- mondta az unokám,s ettől én még szomorúbb lettem...
elkezdtem hablatyolni,hogy nem a tárgyak a fontosak , hanem az hogy szeressük egymást...
kész volt az azonnalj válasz erre is:
akkor add föl a szeretetedet postán.....
(de hát kell ahhoz posta? :)
E.I. Egyem is meg, igen, a gyerekek szeretik a tàrgyi ajàndékozàst , de majd ha megnő, jobban fogja értékelni a szeretet
VálaszTörlésértékelj most is, csak nagyon fontosak lennének neki az ajándékok, és most ebben a helyzetben azok is megcsappantak
Törlés