2020. április 9., csütörtök

posttrauma....- eszkaláció 44

nem tudom elképzelni hogy nyomtalanul múlna el majd ez az örület

attól tartok a félelem mi lassan nőtt bennünk legalább olyan lassan fog visszacsökkenni

attól tartok egy darabig idegenkedünk egymástól és távolságot tartunk

a láthatatlan maszk rajtunk marad

ám lehet hogy tévedek

úgy legyen

12 megjegyzés:

  1. A.Á. Hasonló érzések kavarognak bennem is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én amúgy is hajlamos vagyok azaz voltam rá

      Törlés
    2. A.Á. Jó volna hallani egy kis pozitív gondolatokat is.

      Törlés
    3. jó volna ha kicsit pozitivabb lenne a valóság, ami körülvesz...ám én tudok örülni mindennek, ami adódik :) De azért strucc nem vagyok!

      Törlés
  2. D.Zs. Attol tartok, nem teved, kedves tanar no

    VálaszTörlés
  3. E.M Sajnos csak egyetérteni tudok! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pláne hogy már nem tudhatjuk, mikor támad újra (kicsit mutálódva)

      Törlés
  4. P.G: Nem, nem tevedsz, Juli. Sot arrol is beszelnek/ beszelunk, hogy a tarsadalom, mar soha nem fog visszaterni oda, ahol voltunk. A minden napi eletunk is meg fog valtozni, gyanokvobbak leszunk, histetia torhet ki barmilyen aprosagtol, alapveto mely felelmunk lesz mindentol.

    VálaszTörlés
  5. CS.J.Hal istennek eddig sem volt stílusom az egymás nyakára mászás. Nekem teljesen megfelel, ha nem kell puszilozni boldog boldogtalannal☺️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. CS.J. köszönöm, hogy te is így gondolod.
      Engem mindig zavart ez az össznépi osszeborulas.

      Törlés