Krusovszky Timivel beszélt a Margón új kötetéről

 

Krusovszky a Tavaszi Margón

Kódokban beszélünk, amiket nem értünk...

Krusovszky új verseskötetével, az Életrajzi kísérletekkel érkezett a Margóra. (A kötetbe itt tudsz beleolvasni.) A Nagyszínpadon ülve Turi Tímea visszaemlékezett utolsó közös eseményükre, Krusovszky Áttetsző viszonyok című kötetének bemutatójára, amire a 2020-as Könyvhéten kerül sor – online. „Úgy érzem, az Életrajzi kísérletek is nagyrészt ennek a tapasztalatnak a lenyomata” – mondta felvezetésében.

„Mindig is nyomasztott a technikai világ problémája, de 2020 óta még fontosabb lett számomra – válaszolta Krusovszky. – Arra próbálok rájönni, hogyan lehet mozogni ebben a túlkommunikált világban. Hogyan találhatod meg a helyedet, amikor egyszerre nyomaszt a technológia és egyszerre csúszol egyre mélyebbre benne.”

Példaként Bináris ima című versét hozta fel, amit bináris kódra lefordítva jelentetett meg. „Sokat gondolkoztam azon, vajon mit jelent az, hogy amikor írok, az is azonnal kódokra fordítódik.

Mintha folyamatosan bináris kódokban kommunikálnék, miközben fogalmam sincs, hogy mik azok a bináris kódok.”

 

Az önreflexió derűje

A kötet három ciklusból áll, a versek azonban ömlesztve kerültek a könyvben. Elsőként az életrajzírás nehézségeivel küzdő, Életrajzi kísérletek-ciklus versei születtek meg. Később azt vette észre, hogy más hangok betüremkedtek a versek közé és szétfeszítették őket; más nézőpontból, egyfajta reakcióként jelentek meg az Életrajzi kísérletek-ciklus által felvetett problémákra.

A végeredmény így nem egy életrajz lett, hanem az életrajzírás lehetetlenségének beismerése. Ez azonban nem kudarcot jelent: a lehetetlenség elfogadása Krusovszky szerint segíti a továbbélést, és végeredményben érdekesebb, mint egy életrajz. A kötet versei elfogadják, hogy "Az időben való otthonsosság nem létezik

és az önreflexió derűjével figyelik a világot alkotó emlékek, álmok, kérdések

szövetét:

„Hiszen ez a fajta otthonosság csak egy fausti pillanatban jöhetne létre. Amikor megáll az idő. De nem áll meg, és mi egyre csak távolodunk, elveszítünk dolgokat – más szóval, még működünk.”