a pünkösdi ember kiállításán

 Dér emlékkiállítás a könyvtárban

már az ajtóban a képe fogad

(s bent nem nem önarcképfestmény , olyat sose csinált) egy tanitványa műve

a terem majdnem tele, idegen arcok, csanádpalotaiakkal, szegediekkel...

de az jSZ Zsuzsa mint igazi vendéglátó igazgató  üdvözölve megköszöni hogy eljöttem (mindig ezt teszi, de most különösképp tiltakozom, és az csúszik ki a számon, hogy ugyan ne köszönje, nyomos oka van  hogy itt vagyok

miért?

mert nagyon jól ismertem..

nem tudta - mondja

sok mindet nem tudsz rólam,  csúszik ki megint a számon

leülök, majd, G Kati mellé ültet, ő is  jól ismerte,,,tanitotta is, 

nyugodtabb vagyok, mig nem rohan be a feleség ki kurátor,  már majdnem elkésve,,,G K meg is jegyzi nem ismerte meg én  rögtön, ő csak a szemöldökéről...

rossz , nyomasztó s egyben felkavaró emlékeket ébreszt bennem...

Tünde olyan személyes emlékeket emlit, amik közösek, is, a Kálvin téri iskola múvésztelepének udvarán a tábortűz (lásd a Megrakják a tüzet versem)...ahogy D népdalokat énekel.. a Megkötöm lovamat... tőle hallotta először, jé ezt el is felejtettem.... pedig...

(bár nekem mást is énekelt :zöld erdőben, zöld mezőben sétált egy madár... ha az Isten nekem rendelt tieéd leszek már...)

szép beszédben értékeli  amúgy D munkásságát, érdekes , a föld szót is előtagként, amit nekem vele kapcsolatba mondott más utótaggal,most is főszerepet játszik, de eufemisztikusabb összetételben..

jegyzem a mobilba a mondottakat 

aztán eszembe jut szólok Rózsának a Marosvidék főszerkesztőjének tegye bele a lapba, elkérve Tündétől veretes szövegét, később igy is tesz

a Csanádpalotai iskola mostani vezetője olvassa fel hogy őrzik Dér emlékét a róla elnevezett iskolában, hát nagyon, valóságos kultusza van

nézem a képeket, nagy részeismerős láttam a műtermében is...

csodálatos a szinhatás a szintelenségükben is, a szikárság, fegyelmezettség, ami áthatja, és a finomság... minden összhangban van

egyre fakóbb a szinhasználat az utolsó képek már szinte előrevetitik a z eltűnést..pl az Ásatás (pedig még csak 1980as)

üdvözlöm cspalotai volt tanitványom, és az özvegy oda penderül, a rögtönzött büféjéhez hiva őket(?) én meg kipenderülök...majd el...

majd vissza jövök másnap...

mikor semmi zavaró körülmény nem lesz körülöttem, csak a képek

--- pünkösdi embernek mondják, pünkösd körül született és halt...ennek mély mondanivalója van...(számomra is, különösen)