gyönyörű, felemelő hangversenyen voltam, nem (csak) a művészetek találkozása miatt (ének, tánc, képzőművészet , vonóz zenem zongora... (egyről le is mondtam volna, feleslegesnek érezve)
nem a tánc! az gyönyörű volt, finom, légies:
a vegyeskórus remekelt olyan hangzást hozott ki magából, hogy csuda, szerintem ez annak is köszönhető, hogy több férfiénekesük van, igy valóban vegyes a vegyes-
mégis van egy kis utáni rossz szájízem
nem mentem rögtön el a folyosóról , s szembe jöttek ki a kóristák a teremből, persze áradoztam, gratuláltam ismerősöknek, de egyikük egy kis tüskét rakott belém, amit eredetileg én tehettem
a gratulációm után mosolyogva megkérdezte
most nem voltunk hamisak?
egyetlen egyszer azok voltak, s én ezt, ahogy emlékeztetett rá, megirtam a blogomba akkor
de hiába töröm a fejem nem emlékszem mikor sérthette ennyire a fülemet (bár sose birom elviselni a hamisságit - semmiben jelzem)
már emlékszem, tényleg hamisak voltak, s tényleg megirtam....(s meg is sérthettem őket, már aki olvasta ,ezzel...
sajnálom.-
de én igy működöm,
sajnos nem hiszem, hogy a mostani agyondicsérésemmel, ami jogos, a gyönyörű hangzásért, kárpótlom illetve nivellálom a futó előzményt(?) ami szintén jogos volt :(
jót de néha a rosszat is megirom (azt aztán elfelejtem( (én) (de ők ugy látszik, nem)
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése