az én drága szerkesztő lányom, olyan, mint (hirtelen nem találok hasonlatot, de megpróbálom leirni...(egy képet látok magam előtt, valaki ki akar bújni a zsákból, de minduntalan visszanyomják...(?)
azt mondja mindig, mikor kezdenék mozgolódni az írásaimmal, hogy jó helyük van azoknak a facebookon... pont...(egyébként gyűlöli s tán le is nézi a fb-ot)
legutóbb már nem csak a verseimre mondta ugyanezt, hanem a szösszeneteimre (mint a tárcákra, hogy azoknak sem jó a helye kiragadva, összeállitva -ebben (is) van igazság (az emlékjel történeteit akartam összeállítani, nahát engem aztén könnyű lebeszélni mindig :)
de azért fáj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése