mikor jössz

 biciklizek haza, előttem kupacban állnak anya a kislánya, és oldalt a nagymama, 3 generáció

bekanyarodok az utcasoromba,  a nagymama utat ad, a panelházak előtt állva

búcsúzkodnak, a nagymama unokája után szól

- mikor jössz?

- majd még meggondolom..

igy az unoka (olyan unokám korú lehet a kislány, az én unokám  is ilyesmi választ adna tán, ha megkérdezném, de hát ő messze van, és egyelőre még  ő hívogat, míg meg nem unja...)

elmosolyintom magam,...mondok is valamit a nagyanyának...majd még meggondolja.... az én 11 éves csavaroseszű (és -nyelvű) unokám is megemlitve.

ő egyből azt kérdezi, hogy van a lányom , megnevezve ,a Timike, de okos kislány volt..már ekkora fia van!

hát igen.. mindenki emlékszik rá, mindenki Timije...(csak ő hanyagol bennünket ?)

(bár igaz ami igaz, jönnének, ha hivnám őket! nem akarom hogy fáradjanak...pedig azt hiszem csak nekem (lenne) fárasztó az út...én vagyok a hibás)