.2007. május 8
Az érettségitől hangos az ország.
Már tegnap elkezdődött, méghozzá - szokás szerint a magyar-ral. S még nem volt ilyen! De egész megfeledkeztem róla, csak 11 körül, amikor ünneplőbe öltözött, elcsigázott diákokat kezdtem látni kisebb csoportokba verődve az utcákon, akkor kapcsoltam: ma van az, ami évtizedekig érintett valami formában. Egyszer, hű de rég, mint az én érettségim, és kb 30-szor, mint a tanítványaim érettségije. (Lányomnak nem kellett érettségiznie magyarból, az OKTV-n elért eredménye miatt, sőt ennek okán még felvételiznie se.)
De hogy feledkezhettem így meg! És nem is égtem lázban, hogy megtudjam, mik a tételek. Persze, nem lehetett meg nem tudni: Ady- Csokonai szerelmes versek összehasonlítása - illetve az emelt szintűn (mert időközben olyan is lett - bár nem túl népszerű az egyre alacsonyabb igényű diákok sőt meglehet tanárok körében is) : Kosztolányi-Krúdy novellák... De csak így, sematikusan. Mi van velem!? Csömör... Csoda, hogy csak most jelentkezett ilyen nyilvánvaló megnyilatkozással....
Persze mindez az érdektelenség és közöny nem az irodalomnak szól! Az marad.
Minden évben, reggelente megnéztem a magyar érettségi tételeket. Eddig. Idén történt meg velem először, amit Te is írtál, Alíz, hogy valamikor dél felé vettem észre a fiatalokat, hogy jé, ünneplőben vannak... Délután belekukkantottam a feladatokba, de már nem az igazi lelkesedéssel. Jövőre lesz 50 éve, hogy érettségiztem. Az összehasonlító verselemzést választottam. És hiába próbálom felidézni, már nem tudom, mi volt a két vers. Az egyik József Attiláé, a másik vagy Illyés, vagy Váci...(Most ezn fogok morfondírozni egész nap 😂)
VálaszTörlés