diákkoromban nem szerettem a történelmet, minden részjegyem is ötös volt belőle, hogy ne legyen vele bajom, letudtam...azt hogy a mindenkori győztesek írják, hamar megtanultam, még a nagybátyámtól , meg tapasztalhattam is változékonyságát... azóta azért sokminden változott tán a történetirásban (fontosabbak lettek a különböző források, és a különböző aspesktusú megközelítések, még ha meg is vannak a maga nehézségei)
ennek mintegy igazolása volt a napokban a levéltárban a fantasztikusan termékeny és sziporkázó Marosváro Attila egyszerre két könyvbemutatóján, ahol az 1919es román megszállásról volt szó. az Erőszakkutató Intézet ügyvezetője segédletével.
Még az előadás előtt a kapuban egy ismerősöm elég direkt és fura kijelentéseket tett a témáról, mit bent megismételt , épp hogy egysikúan kezelte a témát (egyszemélyi felelősöket találva - félre)- de megkapta a cáfolást, hogy több oldalról kell nézni a dolgokat , összetettebben
anyu 10-11 éves volt, a román megszálláskor, s párszor fel is idézte, amikor románok voltak a városban..
ha Apátfalván nem történik az ellenállás és véres megtorlás, akkor valószinű Makóra került volna, de igy Makó megúszta...
nem lettem hive a történelemnek, de lenyűgözött az a megközelités, amiket látok, s Attila csak azt sajnálja , hogy a román levéltárakban nem kutathat(ott) mert onnan nézve is meg kéne vizsgálni a kérdést, és mindent kérdést többfelől, több nézőszögből, összetetten
ez nagyon tetszik nekem!
****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése