a fagyizó szomszéd asztalánál egy pici fiű ül anyja ölében egész pici, de kérdez valami rám nézve
én vissza kérdezek: mit kérdezett?
hogy Juli néni-e? mondtam nem
de, de Juli vagyok! (az unokám Juli mamának hiv)
hogy eltalálta ez a kisgyerek!
közben mondom magamban Weöres felejthetetlen, kicsit rám (mint Juli nénire) nézve dehonesztáló sorait +Julinéni, katinéni letye petye lepetye...stb
a kisfú is mondogat valamit, rákérdezek mit mond?
verset
mit?
hát a a Bóbitából a Juli néni, Kati nénit,,
elnevetem magam, érdekes, én is, csodálatosan együtt rezgünk
elmennek... közben megkérdem bölcsödébe jár, ott tanulja, nem , még pici ahhoz, ő tanitja...a kisfiú anyja karjaiban, integet és mosolyogva mondja nekem: Szia juli néni
megeszem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése