még valami személyeset. s ami ugyancsak nem hangzott el ...

 Az előadáson menet közben vettem észre, hogy előttem a sor közepén egyedül, mint én följebb eggyel, ül régi kedves tanitványom V Zsuzsa

Vele kávéztam a fejfájásomra, ő meg egy üditőt ivott, egy asztalnál, miután megkérdezte nem zavarom-e fejfájásom miatti magányomban, hát ha őt nem zavarja , engem igazán nem, viccelődtem... (de általában nem vagyok ilyenkor jó társaság)

de ő beszélt

méghozzá azt mondta, hogy majdnem felszólalt, csak előtte nem egyeztetett velem az is visszafogta (nem kellett volna - szólásszabadság van))

az én zsidó anyukám és az ő katolikus nagynénje barátságát emlitette, hogy anyu járt vele a katolikus  misére, vasárnap délelőttönként, én arra emlékszem, hogy mikor lányom született, egy nagy tál képviselőfánkkal lepett meg...aki egyébként iskolás korában felváltva orgonált karácsony éjjel a katolikus és a görögkeleti templomokban...

a nagyobb fiával együtt jártam iskolába, a kisebb meg, Török József, katolikus pap és egyetemi tanár, aki elsőként szervezte meg a Zsidó-keresztény párbeszédet, intézményesen, mikor Makóra jött , mindig jókat beszélgettünk (lányom is kedvelte , érdeklődótt munkássága felől) 

A jelenlevő szintén zsidő B Zsuzsa osztálytársa volt és nagyon szépen irt is róla, az 50 éves emlékkönyvben- de a barátság kölcsönös, mert V Zs látja J sirján a kavicsokat, amiket  csakis B Zs rakhatott a katolikus temetőben (zsidó szokás szerint)

és végül megemlitett, hogy én voltam a kedvenc magyar szakos tanára, aki szavalóversenyekre készítette elő és történetesen ő is zsidó... stb.. stb..

hát igy (is ) állunk a "személyességgel"!