egy érdekes beszélgetés - oda-vissza

 végre, vagy két év után, újra élő közvetités - Magvető Cafeból...

ez majdnem ott-lét-,,,,

hozzá is szóltam a végén: érdekes beszélgetés volt, hogy megpecsételjem jelenlétem:

de igazán végig élveztem, s sajnáltam mikor az órára nézve lányom feltette utolsó kérdését beszélgető partnerének: Beck Andrásnak - 

még hallgattam volna, az eleven társalgást az esszékötetről, meg is kérdeztem aztán lányom, még kikről szól a könyv, mert hogy csak egy nevezetes, elfelejtett Neményi Erzsébetről, Kovács Katiról Karinthyról (futólag Horger Antalról, meg Szerb Antalról volt szó, hangoztak el név szerint, az iró figurái, "hősei" (bár nem szépíró, de úgy kezeli őket, akikről valami miatt(s nem is szövegeik miatt) ir...

esszéket

lányom mondta is, hogy majdnem összevesztek, ki szerkessze, körükben annyira kapós volt, de attól tart, marketing szempontjából nem annyira kapós e műfaj

(tán mert előzetes olvasást igényel?)

én elcsodálkoztam ezen, nekem kedvenc műfajom (annak idején T. Mannt is ezért kedveltem a regényei esszészerűségéért) de hát én nem vagyok egy átlagos olvasó, persze

***

igazán életszerű volt ez az élő közvetités, mintha ott lebegett volna fölötte az öröm is, hogy végre... bár lányom blézerére rá volt erősitve láthatóan a maszk, de nevetve megjegyzete rögtön a beszélgetés elején azt is, hogy ilyen messze még nem ült élő irótól ilyen beszélgetéskor (szerintem a kötelező  távtartés miatt lehetett?) de B. A. egyből közelebb húzódott a székével, nevetve (remélem azért maradt a kötelező járványügyi távolság)

---

B.A: kifejtette, hogy  ő nem professzionális olvasó (igy iró se) és meg is akarta  őrizni "laikusságát"...

nem is szereti  a túlhosszú mondatait (mondtam volna neki, nyugi, idővel maguktól lerövidülnek)

talán kivétel a Kovács Katiról  szóló legutolsó (LÁM!) irása, hol meg van elégedve a szövege ritmusával, levegősségével

Neményi, Szerb, Horger...nevek merülnek fel...

nem szokványos megközelitésekben..

azokról ir, akik valami impulzust adtak számára

különösen szivesen beszél erről a bizonyos Neményi Erzsébetről, (akinek kötetére véletlenül, egy régi antikváriumban talált rá (a maiakban már nem lehetne :( - tán hogy kárpótolja amiért elfeledték...

26 évesen hal meg... s pl (az épp előbb emlitett) T Mannról irt... (apám is, jelzem!)

1908-ban, amikor épp a Nyugat kezdődött, egy felfutással...

nőproblémákról is irt, főleg Maupassantról  (illetve ma már névtelenekről)

1910 ben adták ki egy kötetben irodalmi hagyatékát, s mindössze két szokványos , közhelyes nekrológ jelent meg róla...

pedig még humora is volt...( a sorsszerű tüdőbaj vitte el, mint anyját is)..

*

Kovács Kati filmszerepeiről irva, felmerül, hogy ő lehetett volna a nálunk soha meg nem valósuló feminizmus vezéralakja.. de nem lett, egész más regiszteren lett sztár...

*

felmerül az is, Neményi kapcsán, hogy a kánonképzés véletlenszerű....és nem sorsszerű ) Lányom felvetéséveÍ! s milyen igaz! s hogy megjósolhatatlan  (azt hiszem Szilasi is foglalkozott ezzel, hogy milyen véletleneken múlik, s igy hány iró felejtődhet el!) Ö szerencséjére bejutott, ha kicsit későn is, de mindent behozott - s épp legközelebb vele beszél legújabb könyvéről lányom a Margon, a Várkert Bazárban - már várom!!!)

*

felmerül Balassa , kora nagyhatású kritikusának alakja is, akit szintén elfelejtettek (B.A:  tanitványai az egyetemen nem ismerik - ellenben rá nagy hatással volt, oktatóként, nála is szakdolgozott Karinthyból és elismerést kapott tőle (jegyzi meg somolyogva szégyellősen, de azért büszkén)

tőle tanulta, hogy a művészet nem különálló játék

azonos volt fűtöttségük, a témájuk bőrön érzett tétje, bár a végeredmény, ami kijött, persze egész más formátumú (de Balassa tudta becsülni a más formátumokat is:)

*

a Karinty komplex lett fő záró téma, a szakdolgozat után időközökkel még kétszer "kénytelen" volt visszatérni hozzá...miután leszólta már-már dilettánsnak, laikusnak, irodalmon kivülállónak, kis műveltségűnek . jelentékenység, tekintély  hiján valónak, nevezve(!) bélyegezve---

azt is elárulta, halkan hogy...rokonok... :) (igy aztán az ócsárlás vehető öniróniának is?)

,...sajnos az idő lejárt ...

de biztos belenézek ebbe a könyvbe (lányom szerinte épp kedvcsinálás volt a céljuk, nem a teljesség... hát az meg is történt!)