a REÖK palotába (Regionális Összművészeti Központ) mindig "örömmel" megyek. Gyönyörű, szemet-szívet gyönyörködtető helyszín - változatos művészi programok (rangos kiállítások; festmények, grafikák, olykor interaktív kalauzolással, irodalmi műsor, zenei esemény) - most meg egy színházi előadás, aminek a címében eleve benne az öröm- szó - a szóösszetétel másik felét: -börze , már annyira nem kedvelem, kissé oximoronnak is tűnik így az összetétel - de szerencsére idézőjelbe tevődik, azaz a helyére; kinevettetődik (kicsit keserűn, a vége felé, ahogy illik, ahogy dukál) - de valójában az egész estre illetve órára marad az "öröm" ... a "jót nevettünk" - (mert volt is min), sőt kinevettünk valamit, ami eléggé nyomasztóan megvan a valóságunkban. A ki nevetés meg - pláne , ha általános jelenségeket illet - mindig felszabadító, és ránk is fér...
naszóval, hogy ne csak rébuszokban beszéljek, arról van (volt) szó, hogy annyi bugyuta valóságos vetélkedő után láttunk itt egy olyat illetve - mint (dupla) nézők is - részesei leszünk egy olyannak, ami nem valóságos ugyan, mert szinpadi (görbe) tükör, de annál viccesebb és ironikusabb és a kinevetendő valóságra mutat, kinevettetésével... adva van három, különböző színű, fényes, és (később cseles funkciót kapó lezipzáróható) flitteres foltokkal ellátott bohócruhába - de tűsarkú cipőbe - öltöztetett nő, (Pussy-kák) akik már a szinházi térbe lépésünkkor harsányan elözönlenek, s hamarosan - szurkoló nézőikként - be is szerveznek, különböző raffinériákkal, némileg lekenyereznek bennünket... ők a későbbi "vetélkedő" résztvevői, aztán betipeg az alig feketeruhácskájában, idétlenül ostoba örökmosollyal a bugyutácska, "önbizalomhiányos" műsorvezető - s máris kezdődhet a "móka", ahol a 3 versenyző nő vetélkedik, olykor szószerint egymást letaposva - ki-ki - saját álmai megvalósításáért, karriercsúcsra éréséért. Közben kiderül, hogy nem termékeik vannak, hanem ők maguk valójában a termékek - (már nem csak a név lehet áruvédjegy, mint költőnk korában - hanem maga az ember az árú - és hol is vannak már az igazi költők, ettől a világtól?.., itt ugyan már semmi költészet nincs, csak az üres felszín (persze fecsegőn) Aki végül a sok mókás hercehurca után nyer, azt majdnem agyonverik - persze mosolyogva és hizelgő szavakkal - a vetélytársak, őket, a veszteseket pedig összetörik, "granulálják", "újrahasznosítják" - és minden kezdődhet majd előlről új álmokkal, új projectekkel, "véres" csatározásokkal... mert hogy a játékszabályok szerint csak úgy lehet érvényesülni, saját karriert csinálni, ha másokat legyőzöl, s közben nem is válogatod meg - nemtelen - eszközeidet... (Voltak dermesztő, elnémító pillanatok is a sok kacagás közepette, s épp ezek..., a vereség utáni, betörő, "újrahasznosítást" megelőző percek..., de mennyire! a maguk abszurditásában is mennyire konkrét és komor tartalmakkal behelyettesíthetők!)
A darabot a Focus műhely mutatta be, már 2. része volt a "terméktrilógiá"juknak - az elsőben (csak) férfiak szerepeltek, a 3.-t -bár nem tudom miről-kiről szólhat - 3. nem hiján - de meg akarom nézni. Örülni akarok, megint!... hm : örülni? Valóban?! Inkább csak (ki)nevetni, amiben élünk! felülemelkedni... de az se semmi! Igazi örömre meg (még?) semmi ok..
aliz2. :: 2008. okt. 22. 22:46 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: eloadas, REÖK, SZEGED, szineszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése