újabban nem ismerem fel magam a fényképeimről
vagy a fotók torzitanak, (lehet , hogy túl közeliek?), (hadd reménykedjek...)
vagy én nem vagyok hajlandó azonosulni azokkal a változásokkal, amik az "eredeti" (és még ismerősnek tudott) arcon romboló nyomot hagynak
(már odaáig vetemedtem, igaz mások példáját is követve - , hogy a facebookon fiatalabbra cseréltem a kurrens képeimet... legutóbb egy 21 évesre (egyetemistára), most kb 32 vagyok (ifjú tanár)... fekete-fehéren.
de a digitális gépemmel készitett legutóbbit - jobb ha fel se teszem
ez az arc már
nem az enyém
nem én vagyok hová lettem?
ez az arc senkié
vállalhatatlan
de én vagyok a felelőse(?)
Goethe szerInt biztos
Jaj nekem.
De hol vagyok én?
Hová lettem?
Jaj nekem,
akárhol is.
..........
Mégis csak vállalni kéne....
(nincs más választásom! vagy igen?
hiszen főleg az arckifejezésemmel van bajom...
talán nem véletlenül mondják a fényképészek és
írta Janikovszky Éva : "Mosolyogni tessék":)
(v.ö.: http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/02/02/hives_borongo_teli_nap/ )
aliz2. :: 2010. okt. 22. 23:54 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, oregedes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése