szegedi nap"-om van megint, lyányommal ott találkozunk, a pályaudvaron az IC előtt..., de ma haza is jön este
de addig: referátumot tart a PHD óráján (Ortegáról!), van egy másik előadása is, és aztán rohanás a Darvasi irodalmi estre a Grand Caféba, ahol interjút is készit a "Szegedi Egyetem"-nek, megjelent az eheti szám is épp, benne a (szokásos) tárcája ILIA tanár urat köszönti, aki nekünk is tanárunk volt... azaz sajnos nekem éppenhogy nem , mivel a névsor elején voltam, és így a másik csoportba kerültem , eme mechanikus (igazságos?) elosztással... (de már tanárként hallottam tőle egy emlékezetes előadást, továbbképzésen, a határontúli irodalomról..., (akkor jegyeztem meg igazán ezt a szólást: "teher alatt nő a pálma..."), sőt névsor ide, névsor oda, belopóztam annak idején a másik csoport szemináriumára is...) Most nagyon örülök, hogy lányom is ismerheti (sőt), és konzultációkra járhat hozza, beszélhet vele... s nem kevésbé, hogy írhat róla, a 75. születésnapja illetve kitüntetése alkalmából: el is olvasom a lapban,( míg várok rá a "szerzőre" egyetem(ünk) előterében http://www.u-szeged.hu/hirek/fokusz/ilia
A Darvasi estre épp hogy odaérünk, megint teltház a Grand Caféban, gondolhattuk volna, alig férünk be, de aztán közben sikerül leülni is, nagynehezen
aztán az irodalmi előadás után - mielőtt lányom - a Szegedi Egyetemnek (től) interjúzik Darvasival, én is kapok egy spontán miniinterjút (bár persze nem rögzitem magnón:), nyilván, csak próbálom most felidézni (azt a kedvességet, is , amivel megköszöni a Nagy Író, nekem a kis bloggernek , hogy írtam róla, a Virágzabálókról (nekem volt öröm, hogy írhattam, elnézést is kérek a sok félreütésért, de olyan lázas gyorsaságban akartam minden lekopogni, hogy a tartalom mellett arra, hogy villámgyors ujjaim hova csapnak épp - nem tudtam figyelni, azt mondja, ő arra nem figyelt , észre sem veszi, különben is őmaga is így ír... én meg felidézem az imént felolvasott, hatásos regényrészletét, Shütz úrról, aki sebeket ejt a feleségén, s végül maga lesz a seb (felesége meg áldozat, mert végül is belehal, de szemrehányás nélkül, sőt...? és én is úgy érzem, hogy sebet ejtett bennem (is) a szöveg... és nem is tudom elmondani, mit reagált erre az író(ja), inkább az arckifejezése változásait kellene leírnom, azt az empátiát és figyelmet, ami nélkül nem is lehetne olyan ragyogó iró, mint amilyen, s ahogy mondja, nehezen, mert nehéz ilyesmiről beszélni, hogy nem tudott mást tenni, elkezdte a történetet, de az egy idő után a maga útját járja , és így meg kellett halni az asszonynak, de talán neki igy volt "jó", nem is tudja... valami nála magasabb tudhatja ezt (az diktálhatja így?), ami mégis, benne van, amit meghall irás közben) - én misztikusnak érzem ezt az egészet. (a legjobb írók tulajdonképpen "Médiumok" is?) ő kérdőjellel ugyan , de azt mondja , ez maga az IHLET - valószinű. És csak "ihletett irókat" érdemes olvasni- gondolom én, azokat viszont nagyon érdemes...Darvasiról lányom is előad...
még egy érdekes mozzanat:
a műsorfüzetben csupa "ismerős", lányom az előadók közt, PHD hallgatóként ad elő, a Virágzabáló(k)ról, "A nemlétező bírálat" címen és tanulmánya ("A vonal alatt" c. tárcakötetről ) a bibliográfiában
a cimlapon meg de ismerős a fotó! - hát persze, ugyanaz, mint ami a virágzabálós blogomban szerepelt :) (én csináltam a könyvbemutatón)
lásd:
http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/06/04/viragzabalokat_zabalok/
aliz2. :: 2009. okt. 15. 23:55 :: 6 komment :: Címkék: irodalom, lanyom, SZEGED
Daniella (Válasz erre):
VálaszTörlés2009. 10. 18. 8:45
Most már tényleg megveszem a Virágzabálókat! Megvettem volna már korábban is, de ahol kerestem NEM LEHETETT KAPNI! (Mert olyan apró helyekre járok, mint Libri és Alexandra.) Köszi az érdekes posztot és a linkeket! Szép vasárnapot!
2. aliz2. (Válasz erre):
2009. 10. 18. 9:51
jól teszed...:)
hogyhogy nem lehet kapni?! lehet, hogy máris elkapkodták? (Magvető kiadás, elvoleg mindenütt kapható lenne...)- a Grand Caféban még volt...
köszönöm a kommentedet:)
neked is szép vasárnapot, csak már lenne melegebb... !
3. KapitányG (Válasz erre):
2009. 10. 18. 10:40
"...nem tudott mást tenni, elkezdte a történetet, de az egy idő után a maga útját járja..."
Igen, azt hiszem, az igazi írás, az igazi irodalom így működik. Az író csak teremtője a hőseinek, de nem ura és parancsolója - hiába bizonygatják sokan ennek az ellenkezőjét.
4. aliz2. (Válasz erre):
2009. 10. 18. 10:47
hát persze,. Darvasi mindig is ezt állította (akik az ellenkezőjét mondanák, azokkal nem is foglalkozom :)
épp Kosztolányionál találtam a napokban a Literán egy Darvasi vélekedésével egybevágó (egy)mondatot:
"Csak arról van kedvünk írni, amit nem egészen ismerünk, de roppant kíváncsiak vagyunk rá." :)
(milyen izgalmas is lehet IGY írni... magának az íróünak is..., nem csak az olvasónak az olvsás...)
5. Chattakaa (Válasz erre):
2009. 10. 18. 23:08
Valóban elkapkodták, pl. a szegedi Libriben már nincs is, hiába nézte az eladó a számítógépes rendszerben (én csütörtökön kerestem, majd vettem meg végül a Sík Sándor Könyvesboltban, ott még van egy pár darab) - azért ez szívmelengető dolog (bár ugye, kérdés, mekkora példányszámban nyomták) :)
Egyébként most olvasom, és szerintem régen nem született ilyen jó könyv, tényleg valódi nagyregény, és szinte olvastatja magát. Valóban misztikus hangulata, én magam csak "antirealista" nagyregénynek neveztem el :):). Csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon Szép Imre (botanikus) nevét amikor "kitalálta", gondolt-e arra, hogy a magyar kultúrtörténet egyetlen közismert botanikus (fő)szereplője Szép Károly növénykutató a kilencvenes években futó magyar sorozatból a FamiliaKFT-ből :):):).
6. aliz2. (Válasz erre):
2009. 10. 18. 23:43
ejha! ez tulajdonképpen jó hír - biztos a Rotary díj is megnyomta avásárlási szándékokat:) meg Szegeden pláne érdeklődhetnek a Szeged-regény" iránt :)
és a Szép dolog lehet, hogy tudatalatti, bár azért a Familia KFT más műfaj:) (inkább Szép Ernőre asszociálnék, mint ahogy Sziv Ernő - az újságírói alterego - is arra...