tegnap délután megszólalt az ajtócsengő, inkább csak mély hangján búgott egyet, amit vagy meghallok vagy nem, ez afféle belső csengő - nem olyan velőtrázó - mint a kapucsengő, ezt csak azok nyomhatják meg, akik a kapun belül, a lépcsőházban vannak, többnyire lakótársak - legtöbbször a közös képviselő havonta a közös költség beszedésekor, nyugdíj után, hétvégén, korán reggel,- de most, hétközben, délután, ugyan, ki s miért kereshet... az idei telefonkönyvem is megvan már, egy fiatal lány áll az ajtóm előtt, nincs nála semmi, telefonkönyv pláne nem, kérdem miért keres, azt mondja közvéleménykutató, sajnálom, mondom, nem szeretnék..., a fejem is fáj (előtte való nap a REÖK-ben épp egy volttanítvány faggatott ki kulturális kérdésekről - ez elég volt jóidőre), de mégis milyen témakörben kutatja a köz véleményét kérdem, azt mondja: politika - mondom, akkor pláne nem szeretnék nyilatkozni, próbáljon a többi lakótársnál szerencsét, de máris lefelé megy a kapu felé, s elszonytyolodva, úgy látszik nem járt nagy szerencsével már a többieknél se....
egy icipicit megsajnálom, na nem annyira, hogy mégis "kötélnek álljak"
de el is gondolkozom ezen a vállalt apolitikusság(om)on
nem is olyan biztos, hogy helyes..., hogy nem hallatom a véleményem, hogy nem is próbálok tenni azért, hogy másképp menjenek a dolgok, mint ahogy mennek (mert többnyire nem jól mennek)- mégha kicsi is az esély rá, hogy számítson, de mégis...
emlékszem, még az iskolai értekezleteken is "megtartóztattam magam", többnyire nem szóltam hozzá, persze így is mindig megfájdult a fejem - vagy lehet, hogy éppen azért, a lenyelt gondolatoktól, illetve azoktól a mások szájából elhangzó szónoklatoktól, amikkel képtelenség volt azonosulnom?
"mert vétkesek közt cinkos, aki néma" - és még akkor se szóltam, amikor egy provokativ, ideiglenes és krakéler kollega, Babitsot rosszul idézve hőbörgött - inkább csak sajátmaga érdekében: "mert cinkosok közt vétkes" - ágált a "cinkos", rosszul idézve, magyar tanár létére - s még ekkor is hallgattam, pedig rosszul idézni is vétek...
és befogtam pörös számat
még akkor is, amikor igaztalanul bántottak, s maga a "bántó" vont később felelősségre, hogy dehát miért nem védtem meg magam...
azt hiszem, mégis csak pörölni kell, (panaszt téve a tudásnak,) szólni kell (nem néma cinkosnak lenni), és milyen igaza van Illyésnek is , ezzel az okfejtéssel:
"Mert növeli, ki elfödi a bajt./ Lehetett, de már nem lehet, / hogy befogott füllel és eltakart / szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg/ s majd szidjanak: nem segítettetek!"
"...szólni, látni, élni" (Karinthy által is ecsetelt nehézségeivel együtt)
aliz2. :: 2008. okt. 25. 18:56 :: 9 komment :: Címkék: BABITS, elmelkedes, epizod, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése