2021. október 14., csütörtök

30 ÉV UTÁN 2007 OKT 14


 


"Most itt ülünk, siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan . . . "

de ez nem Vajdára és Ginára vonatkozna most, hanem egy 30 éves érettségi találkozó résztvevőire, és nem is voltunk szótlanok, s panaszok ellenére sem "siralomháziak", és néztük ugyan egymást, hosszan is, de nem szótalan, ellenkezőleg: tegnap délután 2-6 -ig be nem állt a szánk...

és/de szemünkben viszont lehet, hogy az "elvesztett éden" sóvárgása volt? Ugyancsak szemben -a nem is tudom, miért, - valószínű, csak a verscím miatt megidézett Vajda Jánosékkal.

Amúgy az egész találkozó alatt nem is Vajda-, hanem Ady sorok villantak föl  a fejemben, vagy talán kicsit lejjebb , a szív tájékán...

meg az is motoszkált bennem, hogy kellene adni, közvetíteni ezeknek a felnőtt gyerekeknek, -akiknek már szintén felnőtt gyerekeik vannak, s még mindig "osztályfőnöküknek" titulálnak-, még valamit... mert bizony-bizony gondjaik is vannak, sokan, sokat panaszkodtak, a sorsukra, az életükre... és akkor jött - az irodalom tanári múltból-  Ady:

"Az élet nem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet"...

meg aztán, a vigasz, hogy:

"Szép harc az Élet, és megélni szép" (a folytatást elnyeltem:ha hozzáedzik tüzes sziv-kohók ifjú vitézlők lengeteg szívét-" nehogy ezzel magamnak és két mellettem ülő volttanárkollegámnak (egyikük még nekem is tanárom voltvindikáljam az eredményt)



meg hogy "Föl, föl fíúk, csak semmi félelem" és -kis felszólításra - már ők folytatták, kórusban:

"Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák"-

nem felejtették el a régi leckét, és nem csak szavakban, hanem valójában is azok is maradtak, úgy láttam: nemes, küzdő, szabadlelkű diákok -

Én meg már  nem is "vén diák"ként, hanem vén tanárként illetve már akként sem (hiszen a nyugdíjas már nem tanár csak nyugdíjas - de azért ember! tehát ez még több is - szóval ) csak vén emberként próbáltam "szívem felemelni" hozzájuk, megint.



De valójában - lelkem mélyén -  azért én is, mindig is az maradtam, s - remélem - már az is maradok: "...szabadlelkű diák".




aliz2. :: 2007. okt. 14. 19:41 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: ADYeletirodalomkapcsolatokkolteszettalalkozo

2 megjegyzés:

  1. Én is József Attila gimnáziumba jártam. Az utóbbi ostálytalálkozóra nem mentem el a nehézkes járásom miatt. Meg kedvem sem volt.Mindenkinek van családja, nekem nincs. Olyan kirekesztettnek érzem magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azzal nem kell törödni, a vége felé szinte mindenki nagyjából egyedül marad...gyakorlatilag :( (nem csak "halálodra...)-bár igaz, ami igaz, én legutóbb csak róluk, utódaimról beszéltem, magamról nem is...
      az osztálytársak meg egy külön, szoros közösség, szövetség...egyre inkább...

      egyébként mi jogosabban vagyunk József Attila nevéről elnevezve, hiszen őmaga is ebbe a gimnáziumba járt!

      Törlés