fáj a lábam, de csak akkor ha járok rajta
ez most akkor azt jelenti, hogy ne járjak?
hogy álljak meg?!
hogy/mert "most már megállhatok, mármár minden emlék"... ? - (ahogy Ady mondta... (Kálmán György szavalta - s már ez is emlék...)
egy időre kénytelen is vagyok megállni - legalább is lelassulni, pihenni(?)
remélem is, hogy csak "egy időre"...
egy ideig...(?)
akkor minden rendben, ha állok rajta csak némi gyengeségét érzem, de amúgy, ha elindulok, úgy sántikálok, hogy könnyebb legyen mégis a járás, mint egy profi sánta - "mozgáskorlátozott" - ha igy finomabban hangzik...
gyerekkoromban mindig azt hittem, hogy ez egy eleve adott szomorú tulajdonság, nem tudtam, bár nem is igen gondolkoztam rajta, hogy ez is kialakulhat... a korral? a kopással...? a romlással? - persze az feltűnhetett volna, hogy inkább az öregebbekre jellemző, s nem is velük született...
hogy az ember nem "nyomorék", hanem elnyomorulhat. Ha nem vigyáz(?) Mire nem vigyázhattam vajon, mire akar most figyelmeztetni a lelkem, mire nem figyeltem eléggé?
magamra, anblok illetve a lábbal (szimbolikusan) összefüggő haladásra, előbbrejutásra, stabilitásra, állóképességre, kitartásra...
beutaltak reumatológiára, milyen jó, mondja előre az háziorvosom, és velem majdnem egykorú, agilis asszisztense: legalább kapok majd pl. gyógyfűrdőjegyet, különböző finom gyógykezeléseket, milyen jó is lesz nekem! - csinálják a kedvet... Már épp ideje lenne kicsit törődni is magammal - mondja az asszisztensnő. Fogok, igen. Már mióta mondom...mondja. (persze , biztos sejtik, az is kérdés, hogy egyáltalán elmegyek-e a reumatológiára - most amúgy is problematikusabb - ime a 22-es újabb csapdája..), de a kardiológiára is mióta megvan már a beutalóm! - örökösen lejár, pedig oda még csak nem is a szivemen kellene eljutni... s pedig néha megint olyan hevesen ver, hogy adhatna egy helyzeti lökést... 20 év óta igazán kontrollálhattam már volna ...
és miért s mi történt a szememmel is a napokban, egyik pillanatról a másikra, ebédelés közben, mert még mikor felvette a pincérnő a rendelést, majd mikor kihozta az ételt, semmit nem vehetett észre , de mikor fizetni akartam, akkor már szörnyűlködött: "mit csináltam a szememmel?" - miért ? mit? én?én ugyan semmit! miért kérdi?.. hát csak azért, mert véres,nagyon - nem akarok hinni neki, hiszen semmit se érzek, de látom már otthon a tükörben - csupa vér... a semmitől(?) nem is fáj... ha nem szólnak, észre sem veszem
-de mitől lett véres a szemem, csak úgy egyik pillanatról a másikra, hogy észre sem vettem, mit nem vettem már megint észre, amire most ez figyelmeztet - de nem a szememmel van a hiba...nem is fáj, látok is vele ugyanúgy mint eddig - no persze nem tökéletesen azt se már,- de mivel nem törődtem újabban? - vagy lehet hogy itt meg túltörődtem?, szemész ismerősöm kérdi, nem szedek én véletlenül aspirin protectet? Csak úgy. Amivel meg lehet előzni strokeot, infarktust stb... csak éppen azáltal , hogy akadályozza a véralvadást - előidézheti az ilyen bevérzésket...(?)
de nehéz jól törődni magunkkal! de nehéz... élni, megőrizni az egész -ségünket
de jó, mikor még minden olyan magától értetődő: a fájdalom mentes járás, a tökéletes erek, az egyenletes szivdobogás, a tiszta szempár...
a jelmentes, néma test - az üzenetmentes, elégedett, "jóltartott" lélek....
ami lehet akár néma is, mert nincs semmi panaszkodni, üzenni valója...
de legalább jobban érteném a "beszédét", amikor üzenget...
aliz2. :: 2010. okt. 25. 23:08 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egeszseg, oregedes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése