na jó, bár lányom már rám szólt, hogy ne legyen már olyan sokszor benne a blogomban, de azért ne is teljesen hagyjam ki belőle,
most egy kompromisszummal vagy aranyközéppel mégis csak róla írok, illeve arról, hogy holnap lesz a zárótanítása a gyakorlógimiben,
és ez egy kicsit , úgyis összefüggésben van velem is , az én életemmel, pontosabban ,-már megint!- a múltammal. Én is ugyanabba a gimibe, készültem zárótanításra, vagy negyven éve...
én is a kollégiumban készültem, emlékszem, a vasalószobában, mert volt ilyen - sose használtam, de a tanításra az új fehér köpenyem kivasaltam, meg remegő lábbal elpróbátam az egész órámat,
az óravázlatot tartalmazó barna keményboritású kockás spirálfüzetet a kezemben tartva,
izgultam, mint egy premier előtt....
azt hiszem , lányom is izgul, egy kicsit, a vázlata, a laptopján készült, a word dokumentumot az előbb küldte át nekem, komplett, tökéletes,most még átolvassa, köpeny már nem kell (a diákoknak se),
de a dolgok lényegét tekintve semmi nem változott az iskola, a tanítás környékén
a dolgok lényege, az emberek lényege sose változik
ahogy a Prédikátor Könyvében Salamon mondja: nincs új a Nap alatt
aliz2. :: 2007. okt. 18. 21:25 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elet, elmelkedes, emlekezes, lanyom, szamitogep, tanitas, valtozasok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése