nem rég tudtam meg , hogy van egy iró , akit (szintén) nagyon foglalkoztat M.S. mester... olyannyira, hogy irt is róla egy regényt (irt egy korábbit is, csak ott valahogy kiszorult, mesélője sztorijából - jól lehet a számomra különösen fontos és foglalkoztató Vizitáció képe pont annak a könyvnek boritóján található.)
Nos, épp Szegeden voltam, amikor épp a zsidó hitközség disztermében (még mindig nem egészen értem, miért ott) az őszi zsidó fesztivál alkalmából volt ennek a könyvnek a bemutatója, persze, hogy elmentem rá.
Az iró dramaturg is, úgyhogy rögtön észleltem a szinészek jelenlétét is (akik részben felléptek, részben az iró hozzátartozói), node nem is ez a lényeg. A lényeget -remélem majd az elolvasni tudott könyvben találom meg, ha megtalálom.
A könyv cime A képiró. (utóbb derült ki, hogy lányoméknak többek közt ez is megvan, de őket nem érdekelheti annyira)
DE MOST NEM IS AKAROK AZ ÉN ÉRDEKLŐDÉSEMNEK MÉLY OKÁRÓL IRNI, CSAK PÁR GONDOLATOT ERRŐL A BEMUTATÓRÓL:
Az iró: Horváth Péter - Szép Ernő idézettel kezd: "Nincs szerencsétlenebb ember az ismeretlen költőnél"..., aztán még egy személyesebb vonatkozás, ami némi magyarázat (önmagán túl?) a helyszinre, apja régi mondása, miszerint barátai közül a zsidókra mindig számíthatott, a keresztények elárulták.
Szecsődi hegedűművész régi témájú modern darabot ad elő fiatal tanítványával (Tóth Péter zeneszerző is a sorok közt)
 |
Aztán az iró, helyét keresve, kissé feszengve az asztal végébe ül , nem mögé! (hangsúlyozza, hogy asztal mögé csak a párttitkárok szoktak ülni, és az neki rossz emlék.)
A beszélgető újságíró viszont - bár nem párttitkár- oda ül, a túlsó térfélen,
és közli, hogy ma épp 14 kulturális esemény van a városban. (valóban, hiszen őszi kulturális események zajlanak, lányom könyvbemutatója is tegnap ütközött sok egyébbel)
de azért vagyunk elég sokan... itt (is)
"Szeged a kultura városa"- hallom a büszke indoklást (különösen kulturális fesztivál idején az - gondolom hozzá, s ha nem lennék holtfáradt, még elrohannék én is a Fekete házba az Örkény-kiállítás vezetésére (bár a PIMben már láttam), és a Kulkát is meghallgatnám a Somogyi könyvtárban , és a Belvárosi Moziban a Hanna Arendt filmet is megnézném (de idáig is alig tudtam elvonszolni magam, és a hely legalább közel van a hazavivő busz megállójához. Azért bejöhetnék többször is szegedi kultureseményekre - gondolom, csak egyre lassulok és fáradok, kár.)
node most itt, hallgatom a beszélő irót, mondja, ő tulajdonképpen dramaturg és rendező, s különösen azt emeli ki "szerepei" közül, hogy férj és apa, de vitorlázik is és tanit az egyetemen (mint később megtudom, "csak" forgatókönyvirást, egyszer láttam is a kommunikáció tanszéken)
M. S. mesterre még diákkorában festőművész tanára Kopasz Márta hivta fel a figyelmet. Csodás koloritú - selmecbányai oltár)képeire, amik egyedülállóak, a kor szinvonala tetején vannak - a festőjük a semmiből jött, és aztán eltűnt. (tanusithatom: nyári galériabeli látogatásomkor láttam eredetiben a képeket, kiugrott a környezetéből (kora egyéb festményei közül) szinte, lenyűgözött, engem is - mintha nem is a középkorban festették volna, annyira modernnek is tűnt - mint az én későbbi , vagy 15 évvel ezelőtti váratlan és meglepő látomásomban, a Vizitációpersziflázs, ami ebből szövődött - de ezt egyelőre hagyjuk... az irót már 15-16 éves korában el kezdte foglalkoztatni a titokzatos festő alakja, majd vagy 10 éve "kopogtatott nála", hogy "itt vagyok, irjál meg", született is egy könyv az inspirációra, de az 500 oldalán csak egyszer-kétszer emliti M. S. mestert személyesen (az iró a felelősségét tudatlan elbeszélőjére "Nyulacskára" háritja, játékosan. De a lelkiismeret csak nem hagyta nyugodni, igy aztán utánanézett M. S. mesternek és megirta róla ezt a második kötetet.
M.S.ről kiderült, hogy bár nagy művész volt, ódzkodott a nagy alkotásoktól, csak kis dolgokat festett, (Dürernél), ő csak nézni akarta a világot, szemlélni (Mert tökéletesnek tartotta, s már nem kell hozzátenni szerinte...(ez engem elgondolkodtat, a színhelyen, ahol szombaton imádkozni szoktak, hiszen a zsidók szombattartásának pont ez a lényege, hogy a világ teremtéséhez nem szabad hozzátenni, ezért a munka alóli tilalom, a 7. napon - amikor isten is megpihent és gyönyörködött teremtésében)...(node úgy látszik M. S. mindig szombatot akart tartani? ez egyébként jó ideológia és mentség lehet lustáknak...) munka közben viszont éppen hogy rájött, hogy hozzá kell járulni a teremtett világhoz, szolgálattal! A képei derűsek, életörömöt sugároznak, a munka öröme átsugárzik rajtuk. Holott se a kor, se a saját élete nem volt vidám. (ez meg depressziósoknak lehet jó tanács, a munka öröme az, ami fel tudja oldani a szomorúságot, derűvé)
--- aztán az utolsó felolvasás, nem M.S. mesterről,
hanem a most készülő, pár hónapja elkezdett regényéből, aminek hangneme igazolja is ezt a derűt ..."Kedves Isten" lesz a címe (már jó), és egy 10 éves fiú leveleit tartalmazza, 1960-ból, egy intézetből. (A szerző - nem véletlenül - akkoriban épp 10 éves lehetett) "A párttal, a néppel egy az utunk"... hallom a 60-as mozgalmidalszövegrészletet. Bezárul a kör. (miért is nem ült az asztal mögé ...?!) hanyas vagy? - jut eszembe... (azért azon belül is, mindenkinek mást is mondanak a kor mondatai... de valamennyire uniformizál, mindig is hasonlítunk egy korban élők, egymásra (koregyenruháinkban)- mert a közös kor nivellál (pláne az idő perspektivájában..Csak van aki kiemelkedik belőle, (leveti az egyenruhát vagy csak alóla előbukkan őmaga, mert belül nagyon meg tudja őrizni egyediségét), s van aki nem! (mert az egyenruha a testére ég, mintegy azzá lesz)...de csak azok meglátásai - és festményei - maradhatnak fent, akik többnyire igen...
------
Miért érzem egyre jobban felelős nyomását , hogy megírjam, hogy én hogy látom (láttam) a dolgokat... S hogy változhat a látásunk. S mi magunk is....jó esetben! (bár néha jobban hasonlítunk korabeli társainkra az adott korban, mint mostani vagy valóságos önmagunkra...bár minél mélyebbre ásunk magunkban, -és ez is az idővel jár- annál inkább hasonlók is vagyunk...de ez már nem a koruniformis felszíni hasonlósága!)
----
dedikáltatom a könyvet. elárulom (nem említve okát) az én személyes vonzalmam is a csodás M.S. mester irányába, meg még a 10 éves kisfú irányába is, némileg . van köztünk azért vagy 10 hiátus év) - ...az író odaírja a dedikálása alá az email címét, hogyha valami "újat" megtudok - könyve olvasása után, a megírtakhoz képest- M. S. ről, irjam meg neki, nagyon érdekli. (úgy látszik, még mindig... és még mindig maradt titok... az a gyanúm, fog is maradni... A lét titokzatos.... csak néha (sokszor:) összeérnek és megfejtődnek talányai... mert összefügg, összefügghet(ünk) Minden mindennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése