naplótöredékek 1969 ...
1969-ben
(júliustól)kezdtem vezetni egy naplót, szép, nagy , tobzöld
boritású vonalas füzetbe, és gyöngybetűkkel. Abból fogok
"szemezgetni", bár nehéz lesz kiragadni az önreflektiv
napi többoldalas bejegyzésekből,körmondatokból közérdekűbb
részleteket... (az év elsős felében fiktiv elnemküldött,
félig-meddig rajongó-elemző leveleket irtam napló gyanánt, egy
nagyszerű szinésznek, akit féligmeddig ismerhettem szinpadon kivül
is... de ezekből nem idéznék)
Szeged,
1969. július 4.
...két hétig éltem Szegeden -egyetemi éveim
nem is oly régi színhelyén. és a két hét - mely elémhozta
ugyanazt a tért - de már egész más időben - sok tanulsággal
gazdagított. (s itt egyáltalán nem az orosz tanfolyam (értsd
tanári továbbképzés) hasznáról van szó, ami tulajdonképpen
ide visszakényszerített.) Találkoztam régi társaimmal,kik külső
látszatra befutottak,mert itt maradtak, a szellem városában - és
találkoztam önmagammal, aki szerencsére, még nem sokat változott,
meg tudott őrizni magában jódarabot régi énjéből, amit persze
nem is akart továbbvinni....Én mindig meg akartam változni, de
most rádöbbentettek a többiek, hogy igenis jó, hogy nem
változtam, hogy még mindig olyan vagyok, mint egyetemista koromban.
Ez lendületet jelent, érzékenységet, egy kis lázadó hangulatot
és főleg befejezetlenséget. Csakhogy egyszer már mégis fel
kellene nőni! Legalább önmagamhoz..
(első tanári tablóképem)
Bertrand
Russelt olvasva rádöbbentem egy izgató kérdésre.
A kapott hittől eljutni a kételkedés útján a hitetlenségig
viszonylag egyenes - de legalább is nyilvánvaló lehetőség. De ha
a kiindulópont a hitetlenség (nem csak Istenben, általában)onnan
hova visz az út? (...) Ha igaz, hogy a dolgok felfokozott,
szélsőséges formáikban átcsapnak ellenkezőjükbe, akkor a
hitetlenségből a kétely is tulajdonképpen egyfajta hithez
vezethet?!
Mennyire nem bánnám! mennyire szükségem
lenne egy kis bizonyosságra! Ezt keresem már évek óta, de azt
hiszem téves utakon. de ha egyszer a "helyes út" mint
olyan létezésében sem tudok "hinni"...
1969.
julius 7.
Elolvastam egy cikket az ÉSből (Gyurkó színházat
alapít. A 25.-t!)...Nekiestem a Nagyvilágnak (Sóhajok
a színházi évadról,Szauder körmondatos, jól ismert
de már-már elfeledett stílusában írt Petrarcagyűjtemény
ismertetése. (...) Leforráztam a kezem. (... angoloztam egy kicsit
az Essentil Englishből, a 65-ben már tanult anyagot ismételtem.
Később előszedtem a szakdolgozatomat, és átolvastam, szem előtt
tartva hogy, mit kell változtatnom, bővítenem rajta, hogy doktori
disszertációnak jó legyen. Ha már így kell lennie.(...)...az
előbb már franciát tanultam, a Mauger 14.leckéjét..majd ... a
tanfolyamon tanult orosz dalokat kornyikáltam végig..
Mit
kellene csinálnom? S milyen arányban?
Most pl vasalni
fogok.
És akármit csinálok, azt hiszem, hogy valami fontosabb
marad ki, s így mindenről "lemaradok"...
1969.augusztus
1
...megállni nem lehet, ha az ember megáll, akkor már -
észrevétlenül - lefelé megy. Hát én ha nem is vágyom csúcsok
meghóditására, de valami völgyi mocsárbaan se akarok
kikötni.
1969. augusztus 5.
...Munka helyett a Maros
parti strandra járok.
1969. augusztus 27.
Bármennyire
is igyekszem megfeledkezni erről, egy tanár vagyok... brrrr. ez
igaz? Hát persze! Hiába néz mindenki "gyerek"-nek, be
van írva a személyi igazolványomba is: foglakozása és
szakképzettsége: középiskolai tanár.
1969. szeptember
7.
itt van nálunk kolléga-barátaim kisgyereke, hétvégére. Remekül érzi magát első pillanattól, mintha otthon lenne, s engem teljesen leköt. Imádom a gyerekeket!... Azt hiszem sokkal inkább vágyom egy normális családi életre, mint ahogy azt mutatom, s akár magamnak is be merem vallani. egyesek már ijesztgetnek is, hogy eljár felettem az idő -a 26 közeledik a 30-hoz.
1969.szeptember.
11.
holnap hajnalban utazom Pestre, éjszaka tovább...
Moszkvába. Csak november elején jövök vissza. Nem tudom, milyen
lesz, de túlságosan nem lelkesedem. Majd - novemberben - utólag
beszámolok.
1969.november 11.
(kár volt nem elvinni
a naplót Moszkvába, így utólag nagyon nehéz írni)
... az oroszba remekül belejöttem. S két évi kiéheztetés után végre hozzájutok egy kis magyar (azaz irodalom) tanításhoz is.... A "Színház" jónak találta a cikkemet,(abszurd drámákról) lehet hogy rövidítve közlik, s ami fő: megbízatásokkal láttak el. (A szegedi színház munkáját kell figyelemmel kísérni, s tudósítani őket...)
1969.november
12.
egy nagy filmélményem volt Moszkvában: Zsivoj trup.(Élő
holttest) Tolsztoj irta, de dosztojevszkijül.(!)
És Batalov csodálatosan játszik (rossz
szó,létezik, "van" benne.)
1969.november
19.
Vásárhelyen továbbképzés - elszaladtam a Múzeumba,
meglepetésemre Picasso grafika és kerámia
kiállítása fogadott (különösen tetszett az egyáltalán nem
picassoi, de lenyűgözően hatásos 1909-es "A bolond" és
az Őszi Tárlaton is néhány kép megragadott. Csak azután
illúzióromboló volt egy piszkos-legyes bisztróban rántott májat
ennem.
K-val (kolleganő) vettünk egy-egy ujjatlan fehér köpenyt, és nekem már nem volt miből, igy csak ujjongásommal kisérhettem Simone de Beauvoir, "legkedvencebb" írónőm 20 éve fordításra váró, "A második nem"-jének felfedezését egy bódéban. K. megvette,, de egész úton kisajátítottam.
...Most
orosz dolgozatokat javítok - fordítás magyarra - telistele
helyesírási hibákkal!)
1969.november 25.
olvasom B-t és minden sora jólesően igazol -végtelenül megnyugtat, hogy mindaz, amit "érthetetlennek", illetve az átlagtól elütőnek találtam magamban, nála igazolást nyer...
1969.
december 4.
B-t befejeztem - nagy elégtétellel s kis
keserűséggel; a "gátak" nagyon is vannak - és nem én
állítom fel őket. Évezredek tették és nehéz ledönteni,
különösen akkor, ha senki se segít. És nem is
segíthet!
u.i.lehet, hogy nem ismerve fel a kikötőket,
áthajózom rajtuk?
1969.december 9.
..nem
tudok azonosulni azzal az "én"-emmel, ami mások szemében
vagyok: tanár... A magánéletemben is a tanárt keresik, sőt
örökösen (társadalmi közszokásból) bírálják bennem. És ez
elviselhetetlen. Mert egyre jobban gyűlölöm magamban: a tanárt.
És nem akarok csak tanár lenni! Legalábbis a hagyományos
értelemben. Én e m b e r akarok lenni.
..a téli szünetben számlálóbiztos is leszek... aki házról-házra jár adatokat gyűjteni a népszámláláshoz.
de
előtte néhány napra felrándulok szigetemre: Pestre.
1969.december
10.
orosz szakkör után, 3-ra szavalóversenyre voltam
hivatalos....mint zsüritag, s ott végigszenvedem több mint 30
"utolsó harcos"-t, s csak egyszer véltem hallani a
"szavalat" mögött József Attilát, érzelmet
és értelmet, drámai erőt és líraiságot - egyszerre és helyes
arányban. Könnyek gyűltek a szemembe. Magam se tudom miért.Ezt a
gyereket tanítom magyarra....Minden órámon tudom a jelenlétét,
mert jelen is van mindig - aktivan. Talán ilyen pillanatokért
érdemes dolgozni.... DE... nem az én munkám eredményeként
szavalt jól. és hány gyerekről lepereg, visszapattan minden
építgető törekvésem és erőfeszítésem. A pályám paradoxonai
nem tudnak szórakoztatni - legalábbis egyelőre. Csak legyűrnek s
élvezik tehetetlenségemet.
1969.december
14.
viszatérek egy színházi közvetítés kapcsán a december
4-i u.i.hoz:"lehet, hogy nem ismerve fel a kikötőket,
áthajózom rajtuk?"
Szép Ernő tudatosan álmod(oz)ó hőse mondja a Lila ákác c darab végén: Boldog voltam, csak nem vettem észre. " A felismerés késői, de igazolja egy korábbi tételem is a "boldogságról" - ami akkor tudatosul, ha már elveszítettük.-
A
Szinház. Hát igen, változatlanul és szenvedélyesen érdekel. Ma
döbbentem rá igazán:a tévében épp a makói országos pedagógia
konferenciáról sugároztak egy riportfilmet és én közben a Rádió
Szinházi Magazinját hallgattam. - Anyu rám is szólt: "Miért
nem a hivatásoddal kapcsolatos műsort nézed?" Miért? Mert
esetlegesen vagyok pedagógus. S a színházhoz több fűz, mint
rajongás. Mintha minden odahúzna.
1969.december
20.
"KIVÁLÓ OKTATÓ ÉS NEVELŐMUNKÁM ELISMERÉSÉÜL
RENDKIVÜLI FELJEBBSOROLÁSBAN RÉSZESITETTEK" havi 150 Ft
többletet jelent, tőkepénzes lettem, 1800-zal.
Egyébként a tévében könyvismertetés van. Benedek István épp most húzta le a sárga földig Beauvoir könyvét. - főleg téves általánosításai,,áltudományossága, és nő- és férfiutáló szemlélete miatt, ami szerintem félreértésén alapul.-
Most egész más jellegű olvasmányélményem van: a Gabi Somogyi Tóth Sándortól. Röhögök és közben sirok a kölykön, saját gyerekkoromon. -"
http://evekesemlekek.blogspot.com/2011/10/1969-ben-juliustolkezdtem-vezetni-egy.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése