http://www.u-szeged.hu/szegedi-egyetem/fokusz/gubancok
vendégszöveg (de "családban maradva") - és némi aktualitással:
"Nem lehet elégszer emlékezni – ahogy már e hasábokon* is tettük, talán nem is egyszer – az Ady tér régi sportpályáját övező, valahavolt betonkerítésre. Nem lehet elégszer, mert hát egy újszülöttnek minden tárca új, és e hasábokon sem árt emlékeztetnünk magunkat az új olvasókra, mert aki elég rég koptatja ugyanazokat az egyetemi lépcsőket, hirtelen azon kaphatja magát, hogy a szembejövő arcok egyre ismeretlenebbek. Talán csak az ETR-rel és a tanulmányi osztályokkal való harcok maradnak változatlanok, elkapott beszédfoszlányok a folyosón, de ezekről beszélni most olyan messzire vezetne. Most maradjunk az Ady térnél, pontosabban annak régi életénél, amikor még sportpálya volt, és valaki a betonkerítésére pingálta: „nincs többé magány”.
Mindenesetre
aki nem a Dugonics téri épület
labirintusban, hanem már az új – és
egyre kevésbé új, mert egyre inkább
megszokott – Ady téri könyvtárban
szocializálódott
könyvtárhasználónak, az más városban
is a tágas, szabadpolcos könyvtárakat
keresi. Budapesten például bár
OSZK-ban minden megvan, mint egy Borges-novellában,
de a Szabó Ervinből kölcsönözi is
lehet, sőt, még a nagyobbacska táskát is
be lehet vinni az olvasótérbe. A
minap, amikor mi is a központi könyvtár
felé vettük az utunkat, nem tudtunk nem
gondolni arra, amiről mostanság olyan
sokat írnak, arról, hogy elég megfelelő
nevet visel-e a könyvtár. Mármint, ha jól
értjük a vonatkozó cikkeket,
ideológiailag. Merthogy Szabó
Ervin, akinek a nevét inkább az
olvasójegyünkről ismerjük,
mint írásainak címoldalairól,
ez a Tanácsköztársaság előtt meghalt
ember, aki többek között kiépítette
a fővárosi könyvtár fiókhálózatát,
hát hogy ő ilyen, urambocsá, mik vannak,
baloldali volt. A kérdéssel még
vitatkozni is zsenáns, ám ez az egész arra
mégiscsak felhívja a figyelmet, hogy
mennyire nehezen – értsd: nem – tudunk
megítélni tőlünk immár távol eső
folyamatokat, hogy a jelenbeli
leegyszerűsítéseket hogyan
vetítjük vissza vészesen a
múltba.
Például ott van az a különösen
kedves könyvtáros fiú a „fővárosi-szabóervin”
folyóirat-olvasójában. Ha
hozzálépünk és, teszem azt, a Tiszatáj
1956-os évfolyamát szeretnénk kikérni
tőle a raktárból, akkor szinte haveri
segítőkészséggel közli velünk,
hogy az évfolyamot szívesen kiadja,
bár úgy látja, csonka. De hát ennek
valószínűleg nem a könyvtár az oka,
hanem a megjelenés éve, amikor, ugye, és
most szó szerinti idézet következik:
történtek gubancok. Csak így: gubancok.
Hol van már a „forradalom” és az
„ellenforradalom” keserű
kettőse, az „események” elkendőző
politikuma, a „népfelkelés”
áthidaló megoldása. Olyan
természetes ez a „gubanc” szó a fiú
száján, olyan cinkos, olyan barátkozó,
hogy felszámol minden magányosságot.
Persze sok minden mást is, de ez most messzire
vezetne."
*http://www.u-szeged.hu/cimkelistazo?tag=T%C3%A1rca
....
saját- (lábjegyzet):
igen, a "gubanc" nem is annyira eltájolt kifejezés..., ha visszaidézem az adott kort:
56-ban általános iskolás voltam, nyolcadikos, és igazán nem is tudtuk mi történt, történik a város központjában - a főtér körül, a gimi előtt zajlottak inkább az "események" (a szovjet emlékmű obeliszkjének, ötágú csillagának lebontása (a talapzat azt hiszem ott is maradt, Arany János idézettel: "Nem hal meg az , ki milliókra költi dús élte kincsét..." - A testnevelő tanárunk azt mondta -miközben zajlottak kint az "események", hogy ő azt se mondja, hogy menjünk, de azt se mondja, hogy ne menjünk. ... aztán 1957-től oda jártam minden nap, a gimibe,(addigra vissza lett húzva a szobor) történelemórákon a "forradalom" szó emlitésekor tanárunk következetesen és szigorúan kijavitotta a szóhasználatot "ellenforradalom"ra...
aztán....
(zajlik tovább a történelem, szerintem valóban eléggé "gubanc"osan....), mégha hiánytalanok is a folyóiratévfolyamok...)
lásd még:http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/10/23/56-os_toredekek/
aliz2. :: 2010. okt. 23. 3:31 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egyetem, iras, konyvtar, lanyom, tortenelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése