Ma (is?) (még?) olyan össze-visszanapom volt. Talán azért is , mert eltolódott lányom hétvégi itthontartózkodása, később (szombat este) jött haza, s így később is megy vissza - most dőlt el, hogy nem is ma este, hanem holnap hajnaltájt. Reméljük nem fog késni a busz, és semmiféle "meglepetéssel" nem fog szolgálni a 43-as. És jöhet símán az egész napos elfoglaltság: tanítás az egyetemen, majd tanítás (debütálás!) gimiben, meg mint "hallgató"- saját órák. Majd még megkérdem, mik azok a röpke intervallumok , amikor tud illetve tudom hívni.- Hiába keresgéltem a régi gimista tankönyvet,(Szegedy-Maszák - de nem szerettem!) meg a régi óravázlataimat az adott témákról (Bánk bán, Madách) - de talán a sors akarta így - talán elavult az már, másrészt meg, lányom meg a felkészültsége éppenhogy nem az. Gimibe visszavittem két könyvet, ott is hiába jártam, már teljesen feleslegesen - ugyan most -ugyancsak teljesen fölöslegesen - az évi szakszervezeti tagsági díjam befizetése miatt mentem be elsősorban. (egész életemben a kötelező Úttörő, meg Kisz -tagságon kívül ez volt és maradt egyetlen "tagságom". Jót rötyögtünk a diákszinpadosaimmal annak idején Handke Kasparjának kulcsmondatán :"Tag akarok lenni!" (dehogy is akartunk!) meg azon is, hogy "az állam nem rablóbanda", főleg a gyerekek, amin nagyon meglepődtem, ezek a gyerkőcök már akkor tudtak valamit! s többet nálam...)
Koronában ettünk, ami nagy szó, hogy lányom ezt választotta - szemben a Tejivóval. De a piroszöldborsó leves győzött! Igaz, hogy most nem is volt olyan izes, mint máskor - lányom szerint azért, mert nem volt egészen piros. Szerintem még nem érezzük 100 százalékosan az ételek ízét...Le is mondtunk az "ajándéknak" szánt harmadik desszertfogásról a sertéspörkölt illetve az én külön kért rántott sajt, zöldségköretem után... a kissé már amúgy is anakronisztikus fagyiról.
Az egyik új kínai árúház kirakatából még a múlt héten megszólított egy csikos tunika - gondoltam lányomnak épp jó lenne, ha neki is tetszik - hát tetszett! (Ez egy ilyen nap volt: A Korona meg a Kinai -kivételesen- beférközött lányom szivébe?! legalábbis nem kapott végre elutasítást) sőt még egy másik mellényt, meg egy bársonynadrágot is talált hozzá.
Vásároltam ("édességet, édességet" is, no meg persze gyümölcsöt is. Meg egyebeket. (Tejet alig kaptam, tényleg valami ellátási zűr van vele.)
Vettem Délmagyart, -estefelé eszembejutott- a tegnapi Tiszatáj dijátadással kapcsolatban, lányom is meg van említve. Meg kértem volna még egy Tiszatájat is (szeptemberit), mert odaadtam Marosvidékkel meg egyéb helyi finomságokkal az unokabátyámnak, aki hazajött múlt hónapban- az én példányomat , amiben lányom tanulmánya is olvasható. Nem rendszerezem a dolgait, bár illene - de azért szeretem eltenni, hogy meglegyen. (ezért IS bántott az a megolvasztott kazetta , jaj) Ez ugyanaz az újságosnő volt, aki a múltkor, mikor nem volt ÉS-e, azt mondta, biztos szabadságon vannak az írók. Most meg, mikor a Tiszatájat kerestem nála, visszakérdezett: egyáltalán létezik még az a lap? (mert ő ugyan már nagyon rég nem kapja.) No komment... (amúgy, úgy tűnik, inkább kisvárosunk az, ami egyre kevésbé létezik...(?)
aliz2. :: 2007. okt. 1. 18:46 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: bosszusag, egeszseg, elet, epizod, hetkoznapok, lanyom
Nagy Ágnes
VálaszTörlésHoppá-hoppá!...