Mára a Nap is visszavonta a fényét, s így jobban látszódunk mi.
A tegnapi eszmefuttatásból kimaradt - de most utószavaként- odaillik, utómottóként egy régi szillogizmusom, aminek első premisszája a miszticizmus alaptétele:"minden egy". a másik a monoteizmus alaptétele: "Isten egy" És a következtetés, tehát: ISTEN MINDEN
Tegnap sms-eztünk unokahúgommal, minthogy közös unokabátyánk -végre - keresett telefonon bennünket, nekem üzenetet is hagyott, s ezt felirtam neki ... Mostanában felváltva jár a nagyobb fiával Feldmar előadásokra.- irja; úgyhogy egyből összedőlt az eufóriám. Bár felvették mp3-ra, s gépre, hátha majd hozzájutok én is, de közben meg hallom másik Feldmar rajongó blogbarátnémtól, hogy ő meg tegnap látta a Friderikuszban. Na ezt viszont utólag kikeressük az atv-n. Azért se hagyom magam!
Szomorú, szürke az ég. Most már kint is, bent is hideg van.
De mégse hagyom magam.
Se így, se úgy.
Bár a Csakrák bölcsességét tovább már nem tudom a kinti napon tanulmányozni. De azért még a belső Nap süthet! (Sőt József Attila szerint még akkor is, ha "kint van az éj"..., ...." idebent".)
OKT 10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése