én annak idején (egyetemista koromban még Szegeden láttam először....(sok-sok más operával egyetemben, u. i. az én egyetemista korom egybeesett Vaszyéval!)
de bármikor (most is) szívesen újrahallgatom(a látványról -ami bár pazar -lemondva is)
gondolkodtam hogy átugrok moziba a buékot megnézni netán, de döntött a MET
biztos jó cserét csináltam
---
? hát nem tudom, nem volt túlságosan felkavaró élmény
a Traviatat alakító énekesnő (Diana Damrau koloratur)kifejezetten vontatottan énekelt, nehézkesen (érdekes módon szünetben említette is a magyar műsorközlő Bősze Ádám, hogy betelefonáltak, hogy lassú az énekesnő:) nos, ezt állítólag ő meg is indokolta azzal hogy nem vette figyelembe a leirt utasításokat, hatályon kívül helyezte egyszerűen,már a próbákon is...mintha végig darabosabb lett volna a kelleténél ,leszámítva a vége felé egy nosztalgikusan visszarévedő áriát (ami eleve szaggatottabb volt)
a férfi hangok szépek voltak Juan Diego Flórez , Quinn Kelsey
meg a nyitányok is (azt nehéz lenne elrontani)
de sehogyse értem azt a ovációt ami a közönség részéről elhangzott... a legvégén is, még szegény Margaréta ki se tudhatta lehelni a lelkét... s még szólt a zene... máris hiszterikus üdvrivalgás
és lezárásul B. Á. közli a magyar sajtó kritikákat a Traviata első bemutatójáról,, ami (ez meglepett) Hollósi Kornélia (makói!) jutalomjátéka volt... (de a darabot ócsárolták a korabeli kritikusok , akiknek ma már nevét se tudjuk, bezzeg Verdiét igen! ( ez nagy bár elcsépelt, nyilvánvaló tanulság)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése