a lépcsőről néztem, sok ember, szép kivilágítás
egy kis kalitkban népi táncosok,
beszédek (hegymászóé, kórházigazgatóé)
és most időben elindultam, hogy részese lehessek a pár méterre levő adventi gyújtásnak
s eközben hallom tompán a reformatus pap szavait, végre valaki Adyt idéz, annak kapcsán hogy nem csak a sikeres embereké a karácsony, hanem azoké akik így szólhatnak
Mikor a lelkem roskadozva vittem
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten
aztán pontosan mikor meggyújtanák a második gyertyát, szabályosan beugrik a kör közepébe pont elém és a gyertya közé mobiltelefonjával egy termetes ember , így semmit se látok, csak majd később tömeg nélkül a gyertyát
jön a Mikulás (most ő van a lépcső tetején), a szülők előre engedik félős gyerekeiket, és lökdösnek közben engem meglehetősen, át is adom a terepet---
kifelé menet állatsimogatás (szegény kis póni, tűri, de oldalra fordul minden simogatás után)
és iszonyú, alig emberi hangon kezdődik a zenés "buli" (igen,így mondta be a műsorközlő)
...
addigra én már árkon-bokron (mikuláson, adventi gyertyán, bódékon) túl
otthon előveszem a hanukiámat a vitrinből valami inspirációra
már a 8. gyertyát kell meggyújtani, az összest
kikészítem, várom a budai rabbi gyertyagyújtó időpontját élő közvetitésben,eddig majdnem minden este, néztem,...
és közben olvasom a facebookon unokabátyám oldalán a szörnyű hírt másik unokabátyámról::
DR. NEUMANN PETER ZSIGMOND
(Hodmezovasarhely-Mako-Montreal)ma reggel 88 evesen elhunyt Montrealban. Az utolso napokig dolgozott mint gyermekorvos. Nyugodjon bekeben.
meggyújtom máris a hanukiát, Péterért is immár...
az emlékjelünknél is ég, mind a 8, teljes fényességben:
nem tudok elaludni
ekkora fényességben és ekkora szomorúságban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése