2018. december 6., csütörtök

antigyőzelem

most már eljött az ideje , hogy elmeséljem azt a kis történetet, amiből kiderült számomra is, hogy nem akarok győzni!

egy pályázatra beküldtem egy másféloldalnyi szöveget, mert megérintett a témaválasztás..J. Anna "ihlete" volt, apja - "a nagy költő"-  öröksége nyomán;  arra gondolt, hogy másoktól is megtudakolja, milyen örökség birtokosai...

bennem olyan mélyen fészkel az apai örökségem -lassan kibomló -  története, hogy egyszerűen nem tudtam nem megírni, ha röviden is...

még a határidő előtt egy nappal - meggondolatlanul ?- el is küldtem

s már másnap kaptam rá választ személyesen J. Annától:

Kedves Juli! Nem jó szó, hogy szép a szöveg, hanem szívig hatoló, megható, elemi erejű - ami benne van, az is. Köszönöm, hogy elküldte.  Most elküldöm a többieknek az írást holnap jelentkezünk az eredménnyel. Szeretettel,


Két napra rá  csak egy körlevél jött, biztató felvetéssel, hátha lesz egy füzet, amiben megjelennek a művek... és a körlevélben is volt egy mondat, ami kifejezetten az én írásomra utalt

 Emlékezett valakire, aki sorsfordító volt az életében, akár olyanra, akit sosem ismert, csak kis noteszét megtalálva, évekről évekre értette meg, ki is volt az apja.

De megkönnyebbültem, nem lehetek díjazott, mert akkor arról is kaptam volna értesítést....

Egy óriási nyomasztó teher hullott le rólam! Őszintén....

*****

Persze, azért nem bánnám, ha mások is elolvashatnák... (ha már megírtam, és írni akárhogy is nézem, a közlés szándékával ír az ember, ha nem is győzni akarásból)

12 megjegyzés:

  1. Végül is miért féltél a díjazottságtól?... Nem derül ki ebből a feljegyzésből.

    Abban nagyon igazat adok neked, hogy "írni akárhogy is nézem, a közlés szándékával ír az ember, ha nem is győzni akarásból"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. csak a félreütések miatt töröltem, de a lényeg nem változott:

      Különösen akkor éreztem, hogy teher volt az esetleges dijazottság, ahogy megszabadultam tőle!

      Ezt nem lehet megmagyarázni, TÉNYkérdés. Effektive nyomasztott a lehetősége is, és felszabadultam alóla, hihetetlen erővel...

      az más kérdés, hogy szeretném, ha olvasnának,s mi több: "szeretném ha szeretnének!" :)

      (most nem vagyunk egy hullámhosszon!)

      Törlés
  2. Egy jó pszichoanalitikus biztosan meg tudná magyarázni: a tények mögött mindig van magyarázat... ha máshol nem, a tudatunk alatt.

    Adyval én is egyetétek. Ezért szántam rá magam végül is a nyilvánosságra (blog, F-B, kisebb közönség, de kiadó nem. De még az is előfordulhat, mielőtt meghalok, ha minden jól megy...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem kell ide pszichaanalitikus... (macerás lett volna de a leirása is, és szerintem NEM KELL itt magyarázat!)

      benned egyébként jóval több a becsvágy! én nem konkrétan, elvontabban élem meg a dolgokat... (ez nem mindig jó:)

      Törlés
    2. "Becsvágy"?... Sajnos, nagyon kevés... Sok-sok száz oldalt írtam, melyet senki sem látott és nem is fog. Elsősorban azért, mert kétlem, hogy megüti a mércét. Másrészt pedig nem hiszem igazán, hogy hagyhatunk nyomot magunk után...

      Törlés
    3. Pedig szerintem igen..még kiadas nelkul is hagyunk nyomot..ha valamit megirtunk.mert "kézirat nem ég el."(Bulgakov)

      Törlés
    4. Eszembe jutott egy pozitiv példa is! Első lettem egy (szintén irodalmi) versenyen pár éve! És el se mentem (oersze Pestre) a dijátadó ünneoségre! :)

      Törlés
  3. Tegnap emlegette Kesselyák karmester, hogy ő azért tanult a konzi felvételire, mert nem felvételizni járni akart, hanem a konzervatóriumba járni. Azonnal felvették. Én sem szeretem magamat kitenni az értő vagy nem értő véleményeknek. Aki olvassa írásaimat, az vegye őket annak, amik, vagy ne olvassa, ha nem gondolja értékeseknek. Nekem az írás mindig szülés volt. Megmutattam az „újszülöttet”, de idegesített, ha ilyennek-olyannak magyarázták. Vagy örömet szerez, vagy nem. Az utóbbiak véleménye nem esik jól. Mert lehet, hogy nem tökéletes, de hozzám tartozik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze minden irasnak megvan a maga szuverenitasa, s csak azzal mérhető

      Konzi? Lanyom is egyből felvették, de ő nem jàrt;) (engem is egyből.én 2 évig) de hogy jon ez a témàhoz? :)

      Törlés
  4. Úgy, hogy a felvételiző is biztosra akart menni. Napi 15 órát tanult, gyakorolt Kesselyák, mint mondta. Nem akarta, hogy kellemetlen kritika érhesse a felkészültségét. Inkább rátett sok lapáttal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de igy se értem, én semmi ilyesmiről nem irtam, vagy a kommentekben lenne szó hasonlóról?
      engem nem zavar semmiféle kritika, megtisztel inkább. Nem zavarna , ha negativ is. De nem is biztos hogy elfogadnám.

      Törlés