otthonmaradt a gépem, pedig kisütött a nap,és úgy világította meg a sarki fát, hazafelé jártamban, mint valami aranyzuhagatot
pár lépéssel arrébb az iskola rácsa mögött egy fenyőfa volt megvilágítva,végig a törzse, aminek a lábánál szinte vigyázzban állt vagy ült egy macska,mozdulatlanul
,megvillant, hogy hazarohanok a gépért, de mire visszaértem volna,már nem valószínű, hogy ott ül a macsek
minden pillanat egyedi és visszahozhatatlan...
É. Sz. A jó fotó nagy titka:mindig készen állni!
VálaszTörlésezek nem születtek meg, csak emlékezetemben :(
TörlésO.S. H. Julika! Nagyon tetszenek a szösszeneteid.
VálaszTörlés...hogy mennyire így van, pár órán belül sűrű köd boritja a várost!
VálaszTörlésAranka Árva
VálaszTörlésNagyon szépek ezek a kedves sorok. Szívesen olvashatod.
Eszter Heléna Görbe
Bátor vagy, h. kimozdultál! én féltem az elcsúszástól.
Válasz3 é.
Gonda Julia
nézd a dátumot, de ma is kint voltam azért 🙂