elkísértem lányom Pestre (a z IC-t már nem érte volna el- (délelőtt, Szegedre indulás előtt egyébként már nem is kapott helyjegyet az IC-re) - az utolsó vonat már elég kései, én meg még (ki tudja meddig, de ingyen, így könnyen utazom) (jövő hónaptól u.n. regisztrációs jegy kell már, aztán abból felmérik, hogy mennyi kedvezményt tartanak még meg... biztos nem a teljest..., a jegyeket - lányom diákjegyét is - már most felemelték..., )
Az IC egy nagyon kényelmes utazási mód, s bár a helyjegyért mindig is fizetni kellett, meg se fordult a a fejembe, hogy ne IC-n utazzak általában...ezen a kései vonaton, nincs is IC szakasz, csak kis fülkék, sorba mentünk egy páron, valamennyi hidegnek tűnt..
úgyhogy bundástul maradtunk (dideregtünk) a hidegben, s vártuk a kalauzt, aki beállította a fűtést, lassan de annál biztosabban be is indult, a végére túlságososan is (valószinű ezért is került lecsavart állapotva a kapcsoló, mert egy előző járat előző utasa megelégelhette a meleget...)
beszélgettünk, - napközben nem igen jutott rá idő -
-olvastunk , (lányom azt a most kézbekapott könyvet, amit jövő héten fog bemutatni. én meg a rég szokásost... "Szamadhi" (Szvámi Ráma egy indiai mester tanitásait )
és fotóztam közben :
azon gondolkodom, hogy nem kellene egy videokamerát ven
ni?:)
aliz2. ::
2010. febr. 5. 16:45 :: 3
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: fotok, lanyom, utazas
Nekem is van egy hasonló élményem. Szombathely és Sopron között, majdnem megfagytunk. Nem volt senki aki bekapcsolta volna a fűtést, még kalauz sem. Kabátban vacogtunk.
VálaszTörlés