Úgy hallom, az idei év a reneszánsz évének lett kihirdetve nálunk, azaz Magyarországon. Mivel 550 éve került trónra igazságos Mátyás királyunk. Aki révén nálunk is - az akkor Európában (Itáliában) már jócskán dívó reneszánsz ill. humanizmus - főleg itáliai emberei közreműködésével - teret kaphatott. (Mellesleg Csezmiczei János azaz Janus Pannonius, ki először hozta Ister partjaihoz Helikon zöldkoszorús szűzeit - de közte és Mátyás közt volt valami... zűr is... )
De mi köze mindehhez a mához, az évfordulón túl? Nagyon is sok.
Azt mondják, mostanság is valamifelé új korba lépünk, ha úgy tetszik reneszánszba. Ami viszont ujjászületés. S csak az tud ujjászületni, ami már egyszer volt. Ha -természetesen- nem is ugyanabban a formában. De mégis. Az újkori reneszánszban az ókor. A mostaniban meg? Maga reneszánsz? Tehát az újjászületés újjászületése lenne ez? Fura ezt előre deklarálni, kihirdetni: 2008 a reneszánsz éve... és aztán?
"Csak, ami lesz , az a virág" - nekem sokszor költők (legtöbbször József Attila ) mondatai válaszolnak. (Honnan is tudott ez az "Attila" mindent...?!)
Csak ami nincs, annak van bokra/csak ami lesz , az a virág/ ami van , széthull darabokra...
Talányos mondatok, de minden időkre igazak
Végső soron a jövő remény szavainak is felfoghatók - az örök változásban
Akár Babits esti kérdése...
Az "újjászületés" áthidalhatatlan, kihagyhatatlan árai...
aliz2. :: 2008. febr. 5. 14:50 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: irodalom, JOZSEF, kulltura, mult, valtozasok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése