teraszebéd

 annyira megszoktam, hogy otthon a kihozatott ebédet két részletben eszem meg, hogy most itt, a teraszon, alig birom magamba gyűrni a két fogást...

közben nézem az elém táruló valóságos mozielőadást

3 ismerős nő, már befejezhették az ebédet, egyikük lányom igazgatónője volt, rég láttam...örülök neki, de ő nem vesz észre

aztán tűzoltóautó szirénája hasitja fel a csöndet, nemsokkal utána két mentőautó is, rohannak... mi történhetett..s mifelénk!? ( remélem elzártam a gázt)

fehér blúzos sötétaljas kislány lépeget az anyukájával (ismerem őket, látásból, néha beszélünk is, a kislányt még kisebb koréban kedveltem, mintha hasonlitott volna az én régi képeimre - jöttem rá később)c- ballagásról jöhettek, az óvodából, igen, iskolás lesz! jönnek a többek is.. fehér blúz sötét alj..De komolyak! Milyen évük lehetett!!! Jobbat kivánok nekik... 

mellettem levő asztalnál két nő elmerülten beszél...vajon meddig?!

az én ételem közben már ki is hűlt...

egy kis kutya áll meg előttem, mereven néz rám, aztán mellé döcög egy néni, összetéveszthetett a gazdájával ?)de nem , követi...

a pincér leszedné a tányéromat, de intek felé, van még rajta... végül is egy falat után otthagyom.elég volt, jólaktam

idejön, jó volt ? kérdi...

mondom igen, csak én nem tudok egyszerre sokat enni, azért is ettem ilyen lassan...

kérek még egy presso kávét.. szódával! teszem hozzá

hozza máris . mondja

ráér..mondom

az egyik szeme piros...véres alól... remélem nem (estleg virusos) kötőhártya gyulladása van, s remélem nem ő késziti majd el a kévém

ez a félelem is már belémköltözött

közben olvasom a mobilomon, hogy már felütötte az indiai mutáns a fejét nálunk is! (ami állitólag gyerekekre is veszélyes lehet) örök félelemben élünk. már.

jön a kávám, a szokásos kis pohár szóda helyett nagy pohárral kapok!. jól is esik, hideg is... sokszor ez a legjobb az ebédben! (Persze ebéd nélkül nem lehetne ilyen jó) (sütit meg most nem is kaptam! :(